A franciaországi Michelin-guide vagy az amerikai Terry Durack-féle lista egyaránt azt bizonyítja, hogy a legjobb éttermeknek hangulatuk, történelmük van, és titkuk nem fejezhető ki egy szóval, "receptjük" nem mindig másolható le olyan könnyen, mint valamelyik rafinált fogásé. Ám az tény, hogy a friss, egészséges, különleges nyersanyagok feldolgozása az egyik fő összetevője a sikernek.
A párizsi Arpége fogásai olyanok, mintha az ókori Rómában lennénk: sült galamb kandírozott mandulával és a lágytojás juharsziruppal különösen meglepőek.
A New York-i Daniel étterem egyik specialitása szintén a galamb, méghozzá a töltött.
A természetes, vegyszer nélküli nyersanyagok jelentik ma a legnagyobb luxust. Erre jó példa a kaliforniai Chez Panisse, amely Alice Waters bioételeiről híres, vagy a campaniai Don Alfonzo étterem, ahol a séf csak vegyszerek nélküli élelmiszereket használ. Ezekből olyan izgalmas fogásokat készít, mint a padlizsán csokoládéval és a marhatekercs fenyőmaggal, valamint szőlővel.
Abszurd ötletekben nincs hiány Ázsiában sem: a hongkongi Spring Moon étlapján a legnépszerűbb a tengeri uborka libalábbal és a kacsanyelv spárgával.
A londoni Oak Roomban - amely patinás, kandeláberes, faburkolatos hely - olyan érdekességeket lehet kóstolni, mint a libamájpástétom szilvával és a langusztazselé kaviárral.
Terry Durack, a híres amerikai étteremkritikus legjobb helyeinek listáján már többször feltűnt a budapesti Gundel is.