Praktikus információ: nem árt, ha tudjuk, hogy "csak úgy" az utcáról nem lehet beesni. Hetekkel előre kell asztalt foglalni. És ez már biztató, hiszen néhány évvel ezelőtt, amikor az étterem megnyílt, még hónapokat kellett várni.
Igazi londoni vasárnap volt, esett hó, meg az eső is, hideg szél fújt, szóval dideregve, vacogva közeledtünk a címhez, a Nile Street 4.-hez, ahol egy tipikus, belvárosi épületben található az ötszintes étterem. A földszint és az alagsor a vendégeké. Az emeleteken pedig az irodák és a tankonyha kaptak helyet. Itt oktatja Jamie a leendő séfjeit, akiket kizárólag hátrányos helyzetű fiatalok közül választ. Mondhatjuk, hogy az utcáról szedi össze őket, és aztán előttük a nagy lehetőség. S ha már a jótékonyságnál tartunk - a "lazacsávó" konyhaművész most épp azon töri a fejét, miként reformálhatná meg a menzai étkeztetést, mert legújabb célja, hogy az angol iskolák nebulói végre egészségesen táplálkozzanak.
Na de nézzünk körül az étteremben, először a Trattoriában! Ezt a helyiséget retro stílusban rendezték be, a falakat pedig a tanítványok díszítgették. Saját dizájn a falon és a látványkonyhában készülő finomságok a pulton. A mottó ez: "Térj be egy kávéra, teára a kedveseddel, barátoddal - és ha közben megéhezel, választhatsz a pulton tálalt harapnivalókból!"
Vessünk csak közelebbi pillantást a pulton elhelyezett finomságokra! Puliszka, vagy ahogyan ők nevezik, polenta, amit négy-öt centi vastagságúra készítenek szárított paradicsommal, majd miután kihűlt, felkockázzák, mint egy süteményt, a tetejére pedig kecskesajtot morzsolnak. Egy másik tálon apró karamellizált hagymák vannak balzsamecetes pácban. De majszolhatunk roston sütött óriásgombákat vagy spenótsalátát, különféle olívabogyókat, kerti fűszerekkel sütött sütőtököt vagy, ha arra van gusztusunk, akkor hajszálvékonyra szeletelt szárított sonkát is választhatunk.