Ne csak az ünnepi asztalra!
"Felmérések bizonyítják, hogy azoknál a népcsoportoknál, ahol rendszeresen sok halat esznek, jóval kevesebb a szív- és érrendszeri betegségek előfordulása, mint azokban az országokban - köztük hazánkban is -, ahol ennek éppen az ellenkezője figyelhető meg" - írja a Magyar Dietetikusok Országos Szövetségének hírlevele. Milyen összetevőinek köszönheti a halhús ezt az egyedülálló egészségmegörző tulajdonságát?
A halhús az egyik legegészségesebb fehérjeforrás: könnyen emészthető, kedvező energia- és zsír-, valamint átlagosan 15-20%-os fehérjetartalma révén a fogyokúrázók étrendjébe is jól beilleszthető - természetesen megfelelő módon elkészítve. A főleg tengeri halakban található többszörösen telítetlen zsírsavak (omega-3 zsírsavak) élettani szempontból rendkívül jelentősek. Az emberi szervezet nem tudja előállítani ezeket az esszenciális zsírsavakat, így táplálékaink révén kell hozzájutnunk a megfelelő mennyiséghez. Igazolt hatásuk, hogy gátolják a vérrögképződést, mérsékelik a vérzsírszintet, szabályozzák a vérnyomást, ezáltal képesek csökkenteni a koszorúér-megbetegedések veszélyét.
Az omega-3 zsírsavak között van olyan is, amelyik befolyásolja az agy és a szem fejlődését. A terhesség utolsó szakaszában ezek a zsírsavak felhalmozódnak az embrió agyában, emiatt a koraszülötteknél - ahol ez a fejlődési stádium kimarad - szükség van az omega-3 zsírsavak pótlására anyatej vagy tápszer révén. A várandós és szoptató anyák számára így különösképpen ajánlott a tengeri halak fogyasztása.
A hal nagyszerű forrása a zsírban oldódó vitaminoknak, elsősorban az A- és D-vitaminnak. Ezek segítségével szervezetünk képes semlegesíteni a szabadgyököket (vagyis az élettani folyamatok során keletkező, illetve külső forrásból a testbe jutott, érfalat károsító, valamint rákos betegségeket előidéző anyagokat), és növelni a betegségekkel szembeni ellenálló képességet. A vízben oldódó vitaminok közül a B1- és B2-vitamin fedezhető fel a halban, az ásványi anyagok közül pedig a vas-, a szelén-, a cink-, és a jódtartalma jelentős a halhúsnak. Mindemellett a halkonzervek - a puha, ehető halcsontoknak köszönhetően - még kalciumban is gazdagok.
Nem halas a magyar
A statisztikák szerint összességében még mindig a világ egyik legkevesebb halat fogyasztó nemzete vagyunk - írja az MDOSZ hírlevele. Ennek az egyik oka talán az lehet, hogy sok háztartásban alig néhány elkészítési módot vagy halfajtát ismernek - azokat is meghagyják a karácsonyi ünnepekre, amikor a hagyomány szerint "illik" halat enni. Van azonban "élet" a halászlén, a rántott pontyon, a halrudacskákon és az olajos szardínián túl is!
Történelmi búvárkodás |
Szerencsére ma már itthon is egyre több halfajta kapható: minden piac elmaradhatatlan tartozéka a halas, és a nagyobb szupermarketekben is mindig lehet friss és fagyasztott halakat kapni, a konzervekről nem is beszélve. A "megszokott" ponty helyett érdemes kipróbálni a keszeget, az angolnát, a harcsát, a süllőt (vagy fogast), a kecsegét, a csukát, a pisztrángot vagy a márnát. Ha pedig különlegességre vágyunk, kóstoljuk meg a lazacot, a heringet, a tonhalat, a lepényhalat, a szardellát, a makrélát, vagy akár a cápát.