Hagymát hagymával

A középkori mohamedánok a sátáni növénynek tartották, az ókori Egyiptomban viszont szent növény volt. Egyesek szerint olyan büdös, hogy már a szagával is megöli a bacilusokat ami persze túlzás, de gyógyító hatását népgyógyászati és orostudományi adatok egyaránt igazolják.Van vörös, lila, fok, póré, metélő és medve: hagyma-tipológia, receptekkel.

A legismertebb: a vöröshagyma
Hagyma sokféle van, 1250 fajával a növények egyik legnagyobb fajszámú nemzetségét képezik. Ezek közül persze nem mindegyiket termesztik étkezési célra, bár e nemzetségbe tartozó növények virágai mind ehetőek.

A legerősebb íze és illata a vöröshagymaféléknek van, ezen kívül ez a leginkább ismert és legjobban elterjedt hagymafajta. Hihetetlenül hasznos növény, illóolajat, B-vitamint, és C-vitamint is tartalmaz, ebből 30 mg/100 g-ot, de van bene pektint és guvertint is. Az allilszulfid miatt, aminek a jellegzetes aromáját köszönheti, baktériumölő hatású is. Sokan még ma is hagymateával kúrálják a megfázást, de a meghűléses időben a fertőzések megelőzésére is használják.

A rekedtséget, a köhögést és a hurutos megbetegedéseket a vöröshagyma-lé a cukortartalmánál fogva kúrálja - fokozza ugyanis a száj nyálkahártyáján keresztül a légcsőbeli folyadék-elválasztást, ezzel téve folyékonnyá a nyálkát - , ezen felül bélféregűzésre, vizelethajtásra, étvágygerjesztésre, illetve vércukor csökkentésére is jó. Szoptatós kismamák jobb, ha kerülik, mivel az illóolaj-aromák átmennek a tejbe is.

A vöröshagyma az egyik legjobban eltartható élelmiszer, megfelelő körülmények között hosszú hónapokig fogyasztható marad, sőt felszeletelve, megszárítva évekig is eltartható.

A vöröshagymát kölyökkorában újhagymának hívják, ekkor még magasabb a vitamin tartalma.

A zsengébb rokonok: fehér és lila
A fehér hagyma, vagy más néven hamburger hagyma buroklevelei kiszáradás után is fehérek maradnak, de nem ez az egyetlen különbség közte és a vörös testvére között, bár szoros rokonságban vannak: a fehér hagymának ugyanis az íze is "halványabb", mint a vörösé, vagyis enyhén édeskés. Ezen tulajdonságainak megfelelően elsősorban salátákban, hamburgerekben hasznosítják. Á

llítólag a leheletünket is kevésbé színezi át, és a könnyünk sem feltétlenül indul meg, amikor darabolni kezdjük.

A hagyma hátrahagyott illatát egyébként az is enyhítheti, ha a hagymás étel elfogyasztását követően megiszunk egy pohár tejet, illetve elrágunk egy szem pörkölt kávét, vagy egy szál petrezselyemzöldet. Aki pedig zokogni kezd, ha hagymához lát, szerezzen be egy speciális, tehát zárt hagymaszeletelőt, vagy a népi szokás szerint vegyen egy korty vizet a szájába.

A fehér hagymát, amíg apró, gyöngyhagymának is hívják -egyik legismertebb fellelési helye a savanyúságos stand: ecetesen elkészítve ugyanis nagyon finom.

Amíg a gyöngyhagymát a befőttes üvegben, addig a lila hagymát a zsíros kenyéren képzelik el a legtöbben. Rendszertanilag egyébként a lila is vörös, tehát voltaképp a vöröshagymákhoz tartozik, annak egy lila-fehér levelű fajtája. Ahogy a fehér tesó, úgy a lila is azért jó nyersen, mert zsengébb és ízesebb, mint a vöröshagyma.

Fokhagyma: az 5000 éves csodaszer
A fokhagymát, népies nevén a "büdös hagymát" 5000 éve rágcsálják az emberek. Ez a fajta is antibakteriális és gombaölő hatású, segít a candida albicans gomba okozta fertőzések kezelésében is, tágítja az ereket is, rendszeres, kúraszerű alkalmazása csökkenti a vér káros LDL-koleszterin-szintjét, antioxidánsként serkenti az immunrendszert, csökkenti a mellkasi fertőzések kockázatát, véralvadásgátló- és vérnyomáscsökkentő, enyhíti a menstruációs görcsöket is.

Mindezt persze a tudósok is alátámasztották, úgyhogy már nem csak a szagló élelmiszerként, de kapszulában, tablettában, pasztában is kapható - ez utóbbit ajánlják herpeszre és szemölcsre is - olaját az pedig az izomra, ízületekre alkalmazzák.

A hagyomány szerint a fokhagyma nem csak a betegséget, de a hangyákat is elűzi: elég ehhez 1-2 gerezd tisztított fokhagymát belerakni azokba a résekbe, ahol a hangyák feljönnek a lakásba.

Baktériumölő hatását a hús tartósításában is régóta kihasználják, így például a kolbászkészítés ősidők óta elképzelhetetlen fokhagyma nélkül.

Póréhagyma: Néró császár eledele
A póréhagyma viszont külön kategória: megjelenésében még csak nem is hasonlít az eddig felsoroltakra. A póré végigkísérte az emberiség történetét, az asszírok, a kínaiak és az egyiptomiak is nagy kedvvel fogyasztották, és a zsidók - állítólag - az Egyiptomból történő menekülésükkor három dolgot sajnáltak igazán hátrahagyni: az uborkát, a sárgadinnyét és a póréhagymát.

Kheopsz fáraót póréhagyma-csokrokkal jutalmazta meg legjobb harcosait, Néró császárt pedig egyenesen hagymafalónak nevezték, olyannyira kedvelte a póréhagymát. A póré a legkevésbé hagyma ízű hagyma, de a legtöbb vitamin és ásványi anyag ugyanúgy megtalálható benne, mint a vörösök színes családjában - igaz, az illóolajában lényegesen kevesebb a baktériumölő alliin található.

Mivel segíti az emésztést, érdemes nehezen emészthető ételekkel, felvágottal, hideg húsokkal együtt enni. Nem csak a székrekedés megelőzésében segít, de vízhajtó, enyhe húgyhólyag- és vesetisztító hatása is van. Ahogy a vöröshagyma, így ez is tartalmaz rutént, is, ami hat a kapilláris vérerek munkájára, erősíti a véredények falait, segít az optimális koleszterin szint megtartásában.

Télen, vagy a didergős késő őszi reggeleken még egy dolog miatt jó hagymát enni, mivel melegítő tulajdonsága van, enyhíti a hidegben erősödő reumatikus fájdalmakat.

Snidling: a hagyma ízű fű
A hagymafélék hercege, a póréhagyma közeli rokona a metélőhagyma. A fűszerkert egyik alapnövénye, már csak azért is, mert akár a konyhaablakban is termeszthető. Elég sok mindent kibír, a hagymafélék közül ez tűri legjobban a hideget, a szárazságot, alacsony fényigényű, de a szélsőséges viszonyokhoz is kiválóan alkalmazkodik, akár a tűző napon is termeszthető.

A snidling jellegzetes ízét (ahogy a legtöbb hagymafajtáét) a hagymaolaj adja. Ez az olaj a fogyasztás után a bőr pórusain kiválik, ez az oka a jellegzetes hagymaszagnak, amit a fogmosás sem tud eltűntetni. A főzés viszont tönkreteszi az ízét, ezért közvetlenül a tálalás előtt szabad csak az ételhez adni. Nyersen levesek, pörköltek, sült és hideg húsok, vajas és zsíros kenyér, szendvics ízesítésére, díszítésére alkalmas. Tojásrántottát, sült májat, tokányos húsokat is ízesíthetünk vele.

Az olaszok a kedves hangzású cipollina névvel illetik, míg a praktikus németek vágott hagymának, vagyis Schnittlauch-nak hívják, arra utalva, hogy ennek a hagymafajtának a föld feletti részét fogyasztjuk.