Szelíd olajos

Van valami meghittség abban, amikor a szürke, havas, esős napokon megcsapja az orrunkat a sült gesztenye illata. Az ember kezét melengeti a forró csemegével teli papírzacskó, és miközben bontogatja a feketeszélűre pörkölődött, kemény barna héjat, már a nyelvén érzi azt finoman édeskés ízt. Ilyenkor persze nem azon törjük a fejünket, hogy a csemege, amiből falatozunk milyen egészséges, pedig a gesztenye valóban az.

Az is jó a gesztenyében, hogy hihetetlenül sokféleképpen fogyasztható: a "sima" sült gesztenyén túl szinte mindenki ismeri a gesztenyepürét, ami magyar specialitásból vált jellegzetes, monarchiabeli cukrászati csemegévé - Ausztrián és Horvátországon kívül máshol nem is nagyon ismerik.

Korzikán viszont a férfiak kedvence, ez ugyanis a Pietra sör alapanyaga: a sziget híres még a szárított gesztenye pörkölésével, majd megőrlésével készült gesztenyelisztjéről, amivel levest készítenek. Az olaszok természetesen tésztába rejtik: Piemont tartományban részben gesztenyelisztből készül a helyi gnocci. Hiszen a gesztenye nem csak az édességek alkatrésze: Amerikában a karácsonyi pulykasültet töltik vele, de más húsokhoz, leginkább vadakhoz, különböző káposztás ételekhez is finom. Megfőzve akár krumpli helyett is ehetjük. Sőt, egy XVI. századi szakácskönyvből az is kiderül, hogy húspótlónak is használható: francia recept szerint böjtös napokon előszeretettel használták tojás és sajt felhasználásával vagdalt készítéséhez. A gesztenyét a szegények eledelének is tartották: a szántóföldi művelésre alkalmatlan területeken élők számára a gesztenye a gabonát helyettesítette.

A vad a szelídnek nem rokona

Azt mindenki tudja, hogy a vadgesztenye nem ehető, sőt azzal is sokan tisztában vannak, hogy nyersen fogyasztva mérgező is lehet. Az viszont kevésbé közismert, hogy a két gesztenye még csak rokonságban sincs egymással: a vadgesztenye ugyanis nem gesztenye. Latin nemzetségnevükből kitűnik, hogy lényegében semmi közük sincs egymáshoz, csak a természet tréfája, hogy ennyire hasonlítanak. Ráadásul a szelídgesztenye termés, a szúrós burok, amiben fejlődik, a fellevélből alakult ki, míg a vadgesztenye egy mag, szúrós burka a termés fala.

Ennek ellenére azért a vadgesztenyét sem kell utálni, már csak azért sem, mert szépítő erővel bír. A vadgesztenye-kivonatot tartalmazó krémek ugyanis, erősítik a hámréteget, és segítenek eltűntetni a hideg okozta túlzott pirospozsgásságot. A vadgesztenye a hajunknak is jót tesz: ha samponhoz keverik levelei kivonatát, aranyló fényt ad a hajnak.

A vénás megbetegedéssel küzdők is szerethetik a vadgesztenyét: a belőle készült kivonatot ugyanis gyógyítja a vénás panaszokat, érbetegségeket, ödémákat. Külsőleg a fekélyek és bőrbetegségek kezelésére jó, aranyér ellen pedig ülőfürdőként. A leveleit hagyományosan ízületi bántalmak enyhítésére használják. Terméséből a vénákat erősítő, visszérbántalmak ellen alkalmazott medicínákat állít elő a gyógyszeripar.