A cékla élvezhetőségét kétségbe vonók jobb, ha előbb e répaféle számos áldásos hatásával ismerkednek meg, hátha ez kaput nyit bennük az egyébként első ránézésre valóban nem túl bizalomgerjesztő gyökér felé.
A sárgarépával közeli rokonságban álló növény szerteágazó gyógyhatása már régóta ismert: húsos gyökerét, levét már az asszírok is fogyasztották, szervezetüket erősítendő; a görögök Delphoiban céklalével áldoztak, Rómában pedig lázcsillapítóként alkalmazták. A Római Birodalomban a hódítók Európa északi területeire is eljuttatták vörös gumóit.
E sokoldalú gyógy-gyökér mindenek előtt káliumot tartalmaz, ami javítja az állóképességet, az izmok és izületek működését. Ezen kívül gazdag kálciumban, foszvorban, nátriumban, kénben, illetve az antioxidáns hatású A-, B-, és C-vitaminokban, magas folsavtartalma miatt pedig a kismamáknak különösen ajánlott.
A népi gyógyászatban a céklát elsősorban vérszegénység ellen javallták, pedig - mint azt a tudomány később bebizonyította - vastartalma nem sokkal nagyobb, mint más növényeké, ám a szervezet ezt szinte maradéktalanul tudja hasznosítani.
Rendkívül hatékony méregtelenítő szer: leve, a sárgarépáéval keverve - így már kifejezetten finom - kitűnő májtisztító: hetente egyszer tarthatunk céklanapot, ami azt jelenti, hogy érdemes minimum 3dl gyümölcscentrifugával frissen préselt céklalevet uborka vagy sárgarépalével keverve meginni. Ugyanez a gyógyital macskajajra is kiváló.
Népgyógyászati és orvostudományi tapasztalatok szerint, rendszeres fogyasztásával a savtúltermelés miatti panaszok megszűnnek, emellett csökken a daganatos megbetegedések kockázata is.
Cikkünk aktualitását nem csak az adja, hogy a tavasszal elvetett magokból kifejlődött gyökereket ilyentájt - még az erős fagyok beállta előtt - ajánlatos felszedni a földből, hanem az is, hogy a cékla az ilyentájt gyakori nátha és az influenza elleni védekezésben, és azok kezelésében is hatékony fegyverünk lehet - nyersen, vagy levesbe főzve egyaránt.