Jó apuka lesz belőle

Miért van az, hogy egy kisgyerek, aki egyszer már bilibe pisilt, visszakéri a pelust? Miért félhet annyira a bohóctól egy gyerek és hogyan lehet ezt a félelmet kezelni? Baj-e az, ha egy kisfiú csak babákkal hajlandó játszani és nem érdeklik a fiús játékok? Hogyan változhat meg egy kisfiú, ha új helyre költöznek vele? Ki lehet-e törölni egy gyerek lelkéből a szülők okozta sebeket? Sződy Judit válaszol.

Ha megengedi, most apasulivá szeretném avanzsálni a rovatát:-)
A következő eléggé összetett problémával fordulok önhöz. Négyéves kisfiunk, Márk, már egy éve jár óvodába, de még mindig nagyon visszafogott, nem játszik a gyerekekkel, sőt nem csinál semmit egész nap. Néha nem is eszik az óvodában.
Az óvoda, a gyerekek és az óvó nénik is nagyon aranyosak segítőkészek és türelmesek, de sehogy sem akarja magát elengedni Márk. Teljes passzivitásban tölti a napjait. Ha kérdezzük, hogy mi történt az oviban, akkor nem akar róla beszélni, vagy ha beszél, néha pont az ellenkezőjét mondja, mint amit az óvó nénitől hallunk. De otthon nagyon játékos, virgonc, sőt sokszor "rossz".
Ehhez még az is kapcsolódik, hogy tavaly költöztünk el anyósoméktól, ahol Márk hároméves koráig voltunk. Ott nem járt bölcsődébe, hanem nagymama foglalkozott vele, amikor mi dolgoztunk. Amikor elköltöztünk, akkor nem voltak problémák, de mostanában egyre rendszeresebben akar a nagymamához menni (nem tiltjuk meg, mert tudjuk, hogy szoros kötelék alakult ki köztük, igaz, csak hétvégén láthatja, és sajnos akkor sem rendszer alapján, hanem ahogy a hétvégi program alakul. Ezen a napok számát értem.) Ez nagyon sokszor hisztihez, teljes elkeseredéshez vezet. Van, hogy egy nap többször is megkérdezi, hogy mikor mehet a mamához.
Továbbá mostanában egyre több lelki probléma ütközik ki fiunkon:
- napokig nem akar kakilni, és a végén már határozottsággal kell rábírni, mert látszik, hogy alig tudja visszatartani,
- kényszeres pillogás,
- étvágya nagyon változó,
- rendszeresen megváltoztatja a véleményét (mit eszik, mit akar játszani, ki akar-e menni az udvarra vagy sem stb.)
- az elalvással is vannak gondok.

Tudom, hogy a fentiek nem hangzanak olyan vészesnek, vannak rosszabb helyzetben is gyerekek, de engem aggasztanak.
Ettől függetlenül nagyon fejlett és felnőttes kisfiú (sajnos?). Az óvó néni is mondta, hogy korához mérten nagyon fejlett. Végig felnőttek között volt, és ritka volt az egyedüli játék.
Abban kérném tanácsát, hogy mivel tudnék/tudnánk segíteni Márknak, hogy könnyebben beilleszkedjen az oviba, és ha más nem, akár egyedül is játsszon.
Illetve, hogyan mondjam el úgy neki a nagymamás dolgot úgy, hogy ezzel ne okozzak neki fájdalmat, tiltást?

Igen, vannak gyerekek rosszabbul is. De ettől Márk nem érzi kevésbé rosszul magát a bőrében. Amit leírt, az mind arra utal, hogy neki az "előző élet" jelentette a biztonságot, ezt pedig nem hajlandó megszokni, elfogadni, és a saját eszközeivel tiltakozik, illetve próbál magának belül biztonságot teremteni. Valami olyat is sejtek (de ez kicsit bátor állítás így a távolból és ennyi infó alapján), hogy valamiért szorong, fél, magát okolja. Lehet, hogy épen az ovi egy félelmetes közeg a számára.
Két dolgot tehetnek: 1. elfogadják, hogy ő ilyen magának való (remek művészek, tudósok születnek az ilyen emberekből - a szorongás az élet sója), és megpróbálnak sokat együtt lenni a kisfiúval, és rendszeresen összehozni a nagyival. Ehhez még azt is javasolnám, hogy próbáljanak jól követhető kereteket biztosítani az életében - valami napirendfélét, és ebben kiemelkedően fontos, hogy legyen egy elalvás előtti visszatérő, szinte rituális időszak, ami minden este egyforma, kb. így: vacsora, fürdés, pisilés, fogmosás, mese, éneklés, beszélgetés, elalvás. (Lehet másképp is, csak nálam ez a leginkább logikus.) A fürdés utáni időben próbáljon valamelyik szülő teljes figyelmet fordítani a gyerek felé (lehet, hogy eddig is így volt). Érezze, hogy ez neki mindig van, és mindig lesz - a napnak ez a része teljesen az övé. Talán, ha ebbe tud kapaszkodni, akkor jobban biztonságban érzi magát, és megnyugszik, talán az oviban is elengedi magát.
2. változat. Ugyanaz, mint az első, csak ehhez még hozzájön, hogy gyerekpszichológus segítségét kérik, aki kideríti a szorongás okát világjáték vagy bábteszt segítségével, és ezzel az információval gazdagodva folytatják tovább életüket.