Az álomgazda
26 éves nő, házas, egy gyermekkel. A szülés után fél évvel jelentkeztek az alábbi álmok. Szexuális élete is zavarttá vált, és úgy érezte, hogy összefüggés állhat fenn visszatérő rémálmai, rossz gondolatai és szexuális inaktivitása között.
Visszatérő rémálma
Egy hatalmas, fekete árnyszerű lény magasodik fölém. Gonosz, rossz érzetek sugározódnak belőle. Olyasmiket suttog, vagy inkább sugall, hogy nem érdemes élnem. Hiábavaló, pocsék az életem, és én magam is. Azt is mondja, hogy jobb lenne fél éves gyermekemet bedobnom a kályhába, vagy kihajítanom az ablakon. Ő is minek él. Úgy érzem, ez a szörnyűséges árny kielégülne az én és a gyerekem pusztulásába. Erőteljesen suttog, és egyre nagyobbra nő. Nagyon nagy az ereje. (Leizzadva ébredek ezekből az álmokból, és még nappal sem tudok szabadulni a hatásuktól.)
Meglátások, gondolatok az álmokról
Az álomgazdával való beszélgetésekből kiderült, hogy meglehetősen éretlen fejjel szült gyermeket. Nem biológiai kora szempontjából, hanem lelki érettség szerint.
Ez több tényezőből táplálkozott. Gyermekkorában a szülei és az iskolai rendszer csak a jó tanulásra motiválták, nem avatták be a családdal együtt járó "női" feladatok elvégzésébe. Gyermeke megszüléséig abban az értékrendszerben élt, hogy az a valami, ha karriert fut be hivatásában, munkájában. Erőteljesen "férfi"-szerepek szerint élt. Mintaként is ezt látta, hiszen édesanyja - hivatásából fakadóan - sokat volt távol a családtól, amit az álomgazda gyermekkorában meg is szenvedett. A háztartási munkákat: főzést, takarítást szakácsnő, bejárónő végezte el. Az anyai szerepeket mintegy az édesapa vette át.
Az álomgazda tudatában ott mocorgott egy félig-meddig bevallott gondolat: Ő valahogy - fura mód - úgy érezte, hogy a megfoganás, kihordás, megszülés volt az ő feladata, aztán átadta a gyermeket, mint valami csodálatos ajándékot a férjének, és ezzel az ő anyai feladatai mintegy véget is értek. Ő maga is érezte, hogy ez igen-igen fura gondolat.