Macskakölykök, vajúdó fák

Álomfejtőnk több mint tíz éve foglalkozik az álmokban megjelenő szimbólumok megfejtésével. Tar Ildikó nemcsak ír az álmokról oldalainkon, de konkrét álomelemzéseket is bemutat.

Az első álomgazda: harminchat éves, többgyermekes családanya.

A kertünkben vagyunk a férjemmel, gyomlálunk, rendezgetünk. Egyszercsak észreveszem, hogy mindenfelé macskakölykök bújnak, szaladgálnak, hemperegnek, rengetegen vannak. Gyönyörű, vidám látvány, de egyben aggódás is, hogy most aztán mit fogunk tenni.

A második álomgazda: harminckét éves, hajadon.

Egy erdőben egy fa várandós. A törzsében egy kis facsemete van. Megszületik a kicsi, mindenki csodájára jár.

A harmadik álomgazda: negyvenéves, hivatásának, családjának élő nő.

Menekülnöm kell valamiféle merénylők elől. Egy templomot találok, eszembe jut, hogy régen is menedék volt. Bebújok. Tudom, hogy fizikálisan már nem jelenthet menedéket, de talán történik valami csoda. Kinyílik az ajtó, a fegyveresek be akarnak jönni, de a templom mélyéből sugárzó gyermekek jönnek elő, kezükkel láncot alkotva, és elállják a bejáratot. Az erejükkel tartják távol a betolakodni vágyókat. Megmenekülök.

Gondolatok az álmokról

Mindhárom álomgazdának a lelke erőit, újjászületési képességét mutatták meg az álmaik.

Az első álomgazdának azt jelezte az álma, hogy tele van kreatív energiákkal, és épp azzal fog meggyűlni a baja, hogy túl sok van benne ebből az energiából, azt se tudja majd, hogy melyikkel törődjön, ha ilyen sok fontos dolga van, akkor bizony egyre-egyre igen kevés figyelmet tud adni majd. Rangsorolni kell majd az elfoglaltságait, kényes egyensúlyt kell betartania.

A második álomgazda álma igen különös, akár mesét is lehetne alkotni belőle. Újjászületés álom ez is, valamint mutatja az álomgazda gyermek utáni, bevallott vágyát is. A pszichológiai vizsgálatok során alkalmazott fa-tesztek létjogosultságát is igazolja, hiszen ezek alaptétele: a fa én vagyok.

A harmadik álmodót arra inti az álma, hogy zűrös-bajos dolgai közepette keresse fel belső templomát, a hiteit, tartson értékrendszer-vizsgálatot, és a továbbiakban bízzon a lelke megújító, kreatív erejében, amit a fénylő csoda-gyerekek képviselnek.

A mindennapok gyors áramlásában fontos hogy képesek legyünk a lelkünket, lényünket folyamatosan megújítani, újra és újra megtalálni, hogy miért élünk. Az élet értelmét, a hiteinket szinte naponta, percenként kell újjászülni.

Ellenkező esetben olyanokká válunk, mint egy robot, aki élettelenül, lélektelenül teszi a dolgát, vagy az a gőzmozdony, amiben kihunyt a belső tűz, de a korábban beindított lendület még továbbviszi egy szakaszon. Kívülről nézve még úgy tűnik, minden rendben, a mozgás dinamikus, de ez már csak a látszat.