Éreznünk kell, hogy fontosak vagyunk a másiknak

Tanácsadónk Szendi Gábor klinikai szakpszichológus. Ha szeretnéd megosztani valakivel gondjaid, tanácsot szeretnél kérni, fordulj hozzá e-mailben.

Tisztelt Szendi Gábor!

A kérdésem féltékenységgel kapcsolatos. Tizennégy éve élünk együtt a feleségemmel, nyolc éve házasságban.
Két gyerekünk van, 6 és 3 évesek. Egészséges, több diplomás emberek vagyunk. Feleségem 34 éves, én 32. Többé-kevésbé jól élünk, hol nagyobb, hol kisebb nézeteltérések előfordulnak. Én racionális beállítottságú vagyok, "egyszerű" gondolkodású, fontosnak tartom, és igénylem is a szexuális együttléteket.
A feleségem merengő, intellektuális, lelkizős típusú ember, kevésbé, illetve időszakosan igényli a szexet. Az utóbbi kb. 4 évben egyre inkább elhanyagoltam, nem figyeltem rá kellőképpen. Az oka, hogy vezető beosztásba kerültem a munkahelyemen, túl nagy hangsúlyt fektettem a munkámra az Ő és családom rovására. Most már tudom, hogy ez hiba volt.
Az elmúlt időben két hétre külföldre utazott továbbképzésre. Hazajövetele után (5 napja) másnak látom, mintha nem került volna vissza a korábbi megszokott mederbe.
Az Ön által leírt féltékenységi folyamatok mentek végbe rajtam, és kiborultam, sírtam, elmondtam Neki, hogy mi bánt. Kétszer beszéltünk az elmúlt napokban erről a dolgokról. Ö nem érti, hogy miért érdekelnek hirtelen a dolgai, hogy mit csinál, kivel találkozik, eddig miért nem érdekelt. Elmondása szerint a kinti társaságban voltak olyan nők, férfiak akikkel pótolni tudja azt a lelki, szellemi hiányt, amit tőlem nem kap meg. Egy férfival, tudom, hogy azóta találkoztak, illetve tartják a kapcsolatot. A kapcsolatuk lelki, szellemi síkú. Elmondta, hogy testileg soha nem csalna meg, de szellemileg nem tilthatok meg neki semmit.
A családját, engem el nem fog hagyni soha egy másik férfiért. Ebben egyébként biztos vagyok.
Nagyon szeretem Őt, nem szeretném elveszíteni semmilyen szinten. Elmondtam neki, hogy tudom, hogy hibáztam és odafigyelek rá.

A kérdésem, hogy lehetek-e emiatt féltékeny, indokolt-e, jogos-e a félelmem? Ez a kapcsolat az említett férfival fordulhat-e veszélyes, komolyabb irányba? Mit tanácsol, mit tegyek?
Jelenleg megpróbálok figyelmes, megértő lenni. Tisztelni ezt a fajta szabadságát, amit igényel.
Nem tudom, lehet, hogy egyébként is ez a normális, sőt eddig is ezt igényelte, csak nem vettem észre?
Válaszát, tanácsait előre is köszönöm.