Nem gyógyszer kell, hanem a dolgok átértékelése

Tanácsadónk Szendi Gábor klinikai szakpszichológus. Ha szeretnéd megosztani valakivel gondjaid, tanácsot szeretnél kérni, fordulj hozzá e-mailben.

Tisztelt Doktor Úr!

22 éves fiunknál 2003 novemberében pánikbetegséget diagnosztizáltak agorafóbiával. Kb. 1 év gyógyszerszedést fél év tünetmentesség kísért, majd idén július végén ismét jelentkeztek a pánikbetegség tünetei.

Mindkét esetben a pánikrohamot jelentős fizikai, szellemi megterhelés és folyamatos stressz előzte meg. Nagyon korai kelés, napi 3,5 órai utazás, iskola és nyelvtanfolyam, majd a következő iskola elvégzése, munka mellett, vizsgák.

Az első pánikroham akkor jelentkezett, miután az egyik tanárnője (aki mellesleg pánikbeteg) a fiunk által jelzett rosszullét iránt érdeklődött, és ott, az órán rögtön diagnosztizálta nála a pánikbetegséget. Még azt is közölte vele, hogy ezt sürgősen kezeltesse, mert ebbe bele is lehet halni. Ő is pánikbeteg, nincs autójuk, buszra nem száll, mindenhova csak gyalog és kerékpárral közlekedik, a városból pedig ki sem megy. A fiunk az iskolából hazatérve olyan pánikrohamot kapott, hogy orvost kellett hívni hozzá.

A belgyógyászati kivizsgálás során csak EKG készült - az normális eredményt mutatott -, egyéb vizsgálat a mai napig nem történt.

A pszichiátrián gyógyszert írtak fel, majd 2 hónap után gyógyszert váltottak. Ezt kb. 10 hónapig szedte, a gyógyszerszedés vége felé azonban erősen felfokozott érzelmi állapot jellemezte, ezért a gyógyszerről fokozatosan le lett állítva.

Ezt követően kb. fél évig nagyjából tünetmentes volt. A vizsgákat sikeresen letette, az iskolát befejezte, majd másnaptól úgymond belevetette magát a munkába. Napi 12-13,5 órákat dolgozott. Azután vasárnap este jött az újabb rosszullét. Ezt hét közben már enyhe agresszivitás, látható fáradékonyság és elmondása alapján szédülés jellemezte.

Ügyeletet hívtunk, pszichiáterhez pedig csak kedden jutottunk, mivel a környékünkön a nyári szabadságok miatt orvost nem találtunk. A klinikán egy kedves, de szakvizsga nélküli fiatal doktornő látta el. 3 perc vizsgálat után és az előző lelet alapján felírta a régi gyógyszerét, de nagyobb adagban. Azután háziorvosunk visszacsökkentette a gyógyszeradagot, mert a nagy adagtól fiunk rosszul volt, illetve írt még föl nyugtatót.

Mindkét esetben változtattunk a megterhelő körülményeken (későbbi kelés, nyelvtanfolyam abbahagyása, most a munkahely elhagyása stb.). Jelenleg új munkahelyen dolgozik, 8,5 órás a napi munkaidő, a tanulmányokat befejezte, ezáltal a tartós stressz megszűnt, valamint a gyógyszer szedése miatt (?) jó a közérzete, ki tud kapcsolódni, pihenésre is jut ideje, úgy tűnik, hogy jól van.

Ez azonban nem teljesen igaz. A helyben állást, a tömeget, a mozgólépcsőre szállást, buszra szállást, a számára kellemetlen, kényelmetlen dolgokat továbbra is elkerüli, vagyis remekül megszervezi magának, hogy ezeket el tudja kerülni. (Ezek a helyzetek régebbi rosszulléthez, vagy kellemetlen élményhez kapcsolódtak. Pl. 14 éves korában egyszer erősen szédült a mozgólépcsőn, vagy pl. egy iskolai ünnepségen egy órai tűző napon állás után elájult.) Ha nagyon muszáj, akkor azonban ezekben a helyzetekben is gond nélkül helyt áll. Ami nem nagyon muszáj, vagy kötelező, az alól elkerülő magatartással mindig kibújik.

A pánikrohamot megelőző főbb tünetei:

Agresszivitás, türelmetlenség, alvásproblémák, ájulás érzése, fulladás érzés, gombóc a torokban, verítékezés, magánkívüliség érzése, "megőrülés" érzése.

Az idei rosszullétnél a szédülés volt nagyon jellemző tünet, étkezéskor nyeléskor meg akart fulladni, keze zsibbadt, és az előzőekben felsoroltak enyhébb formában. Mindkét esetben felszökött a vérnyomása is. Megítélésünk szerint a mostani rosszulléte nem volt olyan súlyos, mint az előző.

Gyermekkora óta sokféle pollenre allergiás, krónikus bronchitisze volt évekig. Kb. óvodás kora óta semmiféle húst, húskészítményt nem eszik meg. A meleget nem szereti, sok folyadékot fogyaszt. Mozgékony, aktív, impulzív egyéniség. A tanulási problémák kb. 12 éves kora óta végigkísérték. Nagyon akart teljesíteni (mi is ezt vártuk), de a képességei miatt nem a várt eredményeket érte el. A Nevelési Tanácsadó átlagos intelligenciát mért szórt teljesítménnyel. Analizáló-szintetizáló képesség nagyon gyenge volt, valamint nagyfokú szorongás jellemezte.

A vizsgálat után az otthoni elvárásokat a képességeihez igazítottuk, mindenben segítettük, azonban az iskolában rengeteg kudarc érte a sok tanulás ellenére, valamint mindenki előtt szégyellte eredményeit. Igazán ezzel kapcsolatban kezdett kialakítani elkerülő magatartásokat legelőször.

Tágabb családunkban sem volt pszichiátriai beteg, édesanyámat azonban igen nagyfokú szorongás jellemezte: rendkívüli módon tudott aggodalmaskodni mindenen.

Az ön véleménye szerint fiunk agorafóbiás pánikbetegségben szenved, vagy csak ki volt merülve?

Meddig szedje a gyógyszert? A klinikán azt mondták, hogy tovább kellett volna még szednie, de az előzőekben már említettem, hogy 10 hónap után mit váltott ki. Háziorvosunk azt mondta, hogy minimum fél évig szednie kell, mert azonnal vissza fog zuhanni a betegségbe.

Milyen életmódot, étkezést javasol? Mit szabad és mit tilos fogyasztania?

Tanuljon-e nyelvet (nyelvvizsgája még nincs), vagy egy ideig ezt szóba se hozzuk?