A kisöcsit nem kötelező szeretni

Milyen jelek mutatnak arra, hogy kamasz gyermekünk füves cigit szívott? Hogyan oszlassuk el a kicsi féltékenységét, ha kistestvére érkezik? Ajánlott-e egy elsős gyermeket még a napközi után, otthon is gyakoroltatni? Hagyjuk, hogy a kicsi simogassa magát unalmában, van inkább tereljük el a figyelmét? Benda Viktória gyermekpszichológus válaszol.

35 éves, 2 gyermekes anyuka vagyok, egy 3 éves kislány és egy 1 hónapos kisfiú anyukája.

Teljesen kétségbe vagyok esve, mert kislányom, amióta megszületett a kistestvére, olyan féltékenységi jeleneteket produkál, hogy egész egyszerűen nem tudom, hogyan reagáljak rá. Nagyon szereti a kisöcsit, mert sokszor puszilgatná meg simogatná, de amikor én a kezembe veszem, valósággal hisztirohamot kap. "Anya, gyere ide, fogd a kezem", "maradj itt", "ne etesd meg a kistesót" - ilyen és ehhez hasonló csatafelkiáltásokkal próbálna maga mellett tartani.

Való igaz, hogy ez idáig körülötte forgott a világ, mindig maximálisan odafigyeltünk rá, boldog, kiegyensúlyozott gyermek volt. De most teljesen megváltozott: makacsabb, és néha agresszív. Pár napja játék közben, csak úgy, sírva fakadt. Mikor rákérdeztem, mi a baj, persze nem mondott semmit, de ettől én teljesen kétségbe estem, mert soha előtte nem produkált ilyet. Egyszerűen nem tudja túltenni magát a kistestvér érkezésén.

Amikor a kicsit etetem, csapkodja magát a földhöz, és hisztizik, ilyenkor nem tudom, hogyan reagáljak. Sokan azt mondják, észre se vegyem, de én erre képtelen vagyok. Ha nem reagálok, akkor még inkább azt érezheti, hogy vele kevésbé törődünk, mint a kicsivel.

Egyáltalán, meddig tarthat, amíg feldolgozza ezt az eseményt? Rengeteget beszélgetünk vele, már a terhességem alatt is felkészítettük arra, hogy nemsokára születik egy kistestvére, de nem gondoltam, hogy ennyire nehéz lesz.

Amikor a kicsi alszik, megpróbálok még többet foglalkozni vele, de sokszor, mikor megpuszilnám, eltol magától, ez meg persze nekem esik nagyon rosszul.

Kislánya reakciója testvére születésére teljesen érthető. Ha előtte "körülötte forgott a világ", akkor ez az új helyzet igencsak megviseli őt - minden felkészítés ellenére.

Még a legalaposabb felkészítés sem tudja kiküszöbölni azt a "veszteség" érzést, amit átél egy elsőszülött gyermek, ha kistestvére születését megelőzően kiegyensúlyozott, harmonikus kapcsolatban volt szüleivel. Ez így van rendjén, egy új családtag érkezése mindenképpen befolyásolja az addigi családi egységet.
Persze ezt önnek biztosan nehéz lehet kibírni, és vegyes érzelmekkel viseltet kislánya iránt.

Azért ezek a kisajátító, figyelemfelhívó viselkedések idővel egyre csökkenni fognak - most annyira friss az élmény, hogy még nem volt idő a feldolgozásra.
Amivel segíthet neki, az az, hogy engedi kifejezni (szóban, játékban) a negatív érzéseit is a kistestvérével kapcsolatban. Ne legyen kötelező szeretnie a kisöccsét! Nyugodtan megbeszélhetik, ha éppen haragszik a testvérére, mert anya miatta nem tud pont akkor foglalkozni vele. Bábokkal el is játszhatnak kritikus helyzeteket - történhet akár egy állatcsaládban, vagy ha emberekkel, akkor adjanak kitalált neveket a szereplőknek.

Vagy kitalálhat egy folytatásos mesét, amelyben a szereplők között hasonló történések zajlanak, mint önöknél a családban. Ez a mese átsegítheti őt a különböző helyzeteken - lehet mesélni a testvérke etetése, pelenkázása, fürdetése, ringatása stb. közben is.

* * *

Van egy első osztályos kisfiam, 6 és fél éves. Nagyon vártuk már az iskolát, az óvodában is nagyon élvezte kisfiam a foglalkozásokat, 5 éves korától olvas, és szeret is olvasni. Az iskolában javasolták a szülőknek, hogy első és második osztályban ajánlják, hogy napközis legyen a gyermek, mert ott minden házi feladat elkészül, otthon már nem kell este tanulni. Sajnos a tapasztalatom az, hogy el sem készül, vagy ha elkészül is, tele hibával. Reggel fél nyolctól 4-ig ott van gyermekem az iskolában, utána még otthon nekilátunk a házinak, egy kicsit még gyakorlunk is - én úgy érzem, ez roppant sok egy ekkora pici emberkének.

A másik dolog, hogy 27-en vannak egy osztályban, ebből heten vannak csupán, akik még csak 6 évesek, a többiek már 7 vagy 8 évesek. Nem lesz ez hátrány a kisfiam számára?

Napközi után már valóban nem lenne szabad tanulnia egy kisiskolás gyermeknek, a gyakorlást is inkább hétvégére időzíteném. Nagyon fárasztó reggel 8-tól délután 4-ig folyamatos irányítás, koncentrálás, teljesítménymérés alatt lenni - még egy felnőttnek is. Ezek után otthon hagyni kell a gyereket szabadon játszani, rajzolni, kézműveskedni. Ezek a tevékenységek segítenek neki levezetni a feszültséget, feldolgozni a napi eseményeket.

Azt javaslom, beszélje meg a tanítókkal, hogy a napközi ideje alatt rendszeresen nem sikerül elvégeznie kisfiának a házi feladatot. Ebben ők tudnak segíteni.
Manapság a gyerekek többsége 7 éves kora körül kezdi az iskolát, ezt tapasztalja kisfia osztályában is. Ha fiát az oviban iskolaérettnek minősítették, akkor képes alkalmazkodni az iskolában támasztott elvárásokhoz. Lehet, hogy ez némelyeknek a koruknál fogva könnyebben megy, de ettől még kisfia nem kerül hátrányba.