Izzad, fürdik, lazul, kipihen

Vízben fürödni többféleképpen lehet. Mindegyiknek más hangulata van. Zuhanyozni egészséges, kádvízben feküdni nyugtató. Usziban úszni sportos, élményfürdőben pancsolni divatos. A tengerben lubickolni sós, jacuzziban pezsgőt szopogatni édes. De van egy fürdőzés, ami semmi máshoz nem hasonlítható. Ami varázslatos és meseszép. Ez a törökfürdő.

Az előtér ruhába bújtatott szereplői között céltalanul lebegő félmeztelenségem kissé zavarba hozott. Már-már komolyan fontolgattam a térkép szekrényből való kivételét és törülközőként való reciklikált felhasználását, mikor végre ajtó nyílt, az előtérbe pára dőlt és fény kúszott be, majd árnyék nehezedett rám. Félmeztelen, pelyhedző bajszú nő közelített. Nem tudom, a pelyhedző bajuszkától, a félmeztelenségétől vagy a tundrabugyijától ijedtem-e meg, de nagyon megszeppenve indultam el mögötte a gőzzel telt ajtón túlra. Bent egy elképzelhetetlenül más világ várt. Lélegzetelállító volt. Azt hiszem, a küszöbnek az átlépése volt az a pont, ahol kiejtettem kezemből racionális, elemző öntudatom, s végleg leoldva minden leplemet onnantól már csak csupasz valómba kapaszkodhattam. Íme hát beléptem Seherezádé lányainak misztikus világába, a kupolás, gőzzel kipárnázott, óriási terembe. Ebben a valószerűtlenül festői térben valószerűtlenül hülyén nézhettem ki a nálam deciméterekkel alacsonyabb nők között én, lábbeli nélküli, tántorgó, tátott szájú létra.

Pelyhedző bajuszú vezetőm a mesevilág közepén álló, hatalmas, négyzet alakú márványtömbre fektetett, és magamra hagyott. Hanyatt feküdtem, és azt éreztem, ez a hely, pontosan ez a hely, a márványtömb kellős közepe a világ középpontja, és az egész mindenség körülöttem forog, minden elem engem szolgál. Alattam a meleg kő az anyaföld, fejem fölött a mindent beborító kupola az ég, benne résnyi csillagok, melyeken átdereng a napfény, a bőrömön kibuggyanó verejték a testemet éltető víz, s a körülöttem sétálgató, kitárulkozó nőkben a tűz. Beszélgetésük, a fülemnek idegen nyelv nyugtató morajjá, altató csenddé sűrűsödött a párában. Látásom is egyre opálosabb lett, a gőztől szédülni kezdtem, valóban forogni kezdett a csillagokkal tűzdelt kupola körülöttem. Hagytam magam sodródni a valóság és álom határmezsgyéjén.
Asszonyi hang szólítására eszméltem. Meg se várta, hogy reagáljak, bokámnál fogva, mint egy vizes, könnyen szaladó szappant, maga elé, a márványtömb szélére csúsztatott valaki. A testem olyan könnyen siklott a kövön, mintha már csak egy minden nehézkedés nélküli, pár grammos lélek lenne az egész. Pihe bajszú ismerősöm volt. Fürge mozdulatokkal egy vödörnyi sűrű fehér habot masszírozott a testembe, kegyetlenül bánt stressztől görcsös izmaimmal, saját bőrömön tapasztalhattam meg rohanó, ideges életmódom bosszúját. Felszisszenéseimről nem vett tudomást, csak mosolygott szelíden, én pedig az ő mozdulatai révén újra biztos tudatába kerültem a pár grammos lelkem köré épült izom és hús súlyos kilóinak. Aztán fogott egy durva szövésű kesztyűt, és mielőtt még elmutogathattam volna neki, hogy felesleges a testradír, mert elutazásom előtt radíroztam le magam tetőtől talpig egy igen új és igen drága csodaszerrel, ő munkához látott, és hiúságomat súlyosan sértő mennyiségű koszt dörzsölt le bőrömről. Megbántódott vérem fel-alá szaladgált idegszálaim parázstengerén. A tortúra után még kicsit pihenhettem a meleg kőtömbön, majd mosdatónőm tiszta vízzel nyugtatgatta megviselt bőrömet. Mint hűs forrásvíz a kiszáradt toroknak, olyan gyógyír volt testemnek és lelkemnek az a nyugtató mosdatás. Azt hiszem, nemcsak a női szépség lehet zavarba ejtő, hanem az efféle finom női simogatás is. Magam is zavarba jöttem a soha nem érzett kellemes borzongástól. De aztán szerencsére eszembe jutott mosdatónőm pihe bajszocskája és kopott tundrabugyija, így nem lett erotikus töltete a fürdetésnek, és nem kellett újragondolnom vonzódási preferenciáimat.