Üzenet a rajzlapon

Mire vágyik az ötéves, miért szorong, mi foglalkoztatja? Adjunk neki papírt, ceruzát, és hamarosan fény derül mindenre. A gyermekrajz a szerepjáték és a bábozás mellett az egyik legfontosabb kifejezője a gyermeki lelkiállapotnak, érzelmeknek, indulatoknak.

A két-, hároméves gyermek firkálása persze még tartalmatlan. A szakember talán a lendületből, lelkesedésből tud bizonyos lelkiállapotra következtetni. Ezek igazából még nem is rajzok. Nem azért készülnek, mert az apróság meg akart valamit örökíteni: egyszerűen csak firkálni akar, mert maga a mozgás örömet okoz neki, és nagyon érdekes a látvány, hogy a ceruza nyomot hagy a papíron. Örül, hogy ő is változtatni tud valamilyen módon a környezetén, de a "rajzolás" nem jelent neki többet, mint a lámpa kapcsolgatása vagy a játékos doboz kiborítása. Az egészben a legfontosabb az "én csináltam" érzése.

Ahogy múlnak a hónapok, a firka egyre határozottabb formát kap, az "alkotó" kezdi figyelembe venni a rajzlap határait. Ha elkészült a mű, címet ad neki, de a vonalak és a cím között még nincs tartalmi összefüggés.

A formai ábrázolás kezdete általában a harmadik életévre tehető. A gyermek felismerhető részleteket rajzol, de ezek szinte egymástól függetlenül helyezkednek el a lapon: lebeg a ház a fű fölött, a bácsinak az arcán kívül van a szeme. A rajzot még nem komponálja meg, bármi egymás mellé kerülhet. Jellemző erre a korra az írást utánzó firka, ami sokszor megjelenik a figurák között.

Nagyóvodás kortól a gyermek már mindent le akar rajzolni, amit a tárgyakról tud, sőt azt is, amit gondol róluk. Tudja, hogy az autónak négy kereke van, ezért az oldalnézetben rajzolt járműnek is megrajzolja mind a négy kerekét (néha többet is, hogy "még autóbb" legyen). A vezetőt is megrajzolja, kézzel, lábbal, kormánnyal, pedállal, mintha a karosszéria átlátszó lenne, mert tudja, hogy mindez így néz ki belülről.

A rajznak ezek a jellegzetességei hét-nyolc éves korra általában eltűnnek. A kisiskolás olyannak akarja lerajzolni a dolgokat, amilyennek valójában látja. Ezzel együtt az érzelmi, indulati elemek is jelen vannak. Ebben a korban a hangsúly a tartalomra tolódik. Itt már nem a rajzolás készségének a gyakorlása a fontos, hanem az önkifejezés: a képzelet, a vágyak, a félelmek megjelenítése. A szürrealista műalkotások és a gyermekrajzok igen közel állnak egymáshoz, hiszen azonos forrásból táplálkoznak. Az alkotók célja ugyanaz: kifejezni, amit nem tudok vagy nem is akarok szavakba önteni, utat nyitni indulataimnak, érzelmeimnek, úgy, hogy ezt mindenki elfogadja. A gyermekben persze ez a szándék nem tudatos. Rajzol, mert szeret rajzolni, mert az alkotástól megkönnyebbül, mint mikor a kamaszlány kiönti a szívét a barátnőjének.

Ha megakadt a gyermeknevelésben, problémáira senki nem ad igazán használható választ, és valóban arról szeretne olvasni, ami igazán érdekel, írjon nekünk: [e-mail] A Mami-suli írásait az olvasók kérdései alapján igyekszünk összeállítani

A kislány királylányt, házat, kertet varázsol a papírra. Szép akar lenni, és takaros, hogy elnyerje a legkisebbik királyfi szívét és mindenki elismerését. A kisfiúk száz éve még huszárt rajzoltak, most harci repülőt. Ezek lényegében ugyanazt jelentik: erős és félelmetes akarok lenni, hogy biztonságban érezhessem magam ebben a zűrzavaros világban. A rajzokon megjelenő szörnyetegek, boszorkányok félelmet, szorongást tükröznek, azt a vágyat, hogy "hatalmam legyen a titokzatos, sötét erők fölött". Ha a gyermeket valamilyen megrázkódtatás éri, az alkotás segíthet földolgozni a nyomasztó élményeket. Egy hozzátartozó elvesztése, kórházi ápolás, költözés vagy egy ijesztő film nagyon megterheli a gyermeket. Ha élményeit formába öntheti, kirajzolhatja magából, könnyebben visszanyerheti lelki békéjét.

A rajzolási kedv az iskolás évek során lassan megszűnik. Az indulatok, vágyak más kerülőutakra kényszerülnek. A gyermeket a gyűjtés, a sport, a tanulás, az olvasás vagy más szenvedélyek ragadják magukkal. A legtöbb felnőtt csak akkor vesz a kezébe újra színes ceruzát, amikor csemetéje megkéri: anyu, rajzolj nekem egy kiskutyát!

Sződy Judit

Korábban
Kisgyerekkel a pszichológusnál
Hogyan fejlődik a kisgyermek?

Hiperaktív gyerekek
Fogódzók iskolaválasztáshoz
Válasszunk óvodát!
Ne féljünk segítséget kérni!
Kamasz a családban
Válás gyerekszemmel