Anyukám szerint rosszul nevelem a lányom

Hogyan tudunk segíteni egy gyermeknek, ha félelmei vannak egy film után? Miért nem köszön mindenkinek egy ötéves kislány? Milyen hatása lehet a bölcsinek egy egészen kicsi gyerekre? Mennyire szóljon bele gyermekünk nevelésébe az anyukánk és mennyire hallgassunk ösztöneinkre? Hogyan szoktassuk le a verekedésről a gyermeket? Benda Viktória gyermekpszichológus válaszol.

Van egy 11 és egy 9 éves fiam. A nagyobbik nagyon jól alszik, viszont a kisebb nagyon rosszul, már születése óta. Mikor iskolába kezdett járni, szinte az egész éjszakát végigaludta. Nyári szünetben már sokszor jött ki a mi ágyunkba, ahol a tévé is van.
Minden este úgy alszik el csak, ha én ott vagyok mellette, és olvasunk. Egyik este (kb. fél évvel ezelőtt), mikor már azt hittem, hogy elaludt, elmentem zuhanyozni. Mire kész lettem, ott volt az ágyunkban, és későn vettük észre, hogy nézi - sajnos - a Hatodik érzék című Bruce Willis-filmet. Még egy felnőttnek is feláll a szőr a hátán a filmtől, nemhogy egy 9 éves gyereknek. Azóta nem tud rendesen aludni, csak velem vagy közöttünk hajlandó. Próbálom vele megbeszélni, hogy a filmen látottak csak kitalált dolgok, de ő mindig azt mondja, hogy hangokat hall és árnyakat lát. Mit tegyek? Vigyem pszichológushoz?

Sajnos gyakran előfordul, hogy egy gyermek a filmen látottakat nem tudja feldolgozni, félelmei keletkeznek, illetve a már meglévő félelmek felerősödnek. Ezért nem kell pszichológushoz fordulnia, előbb-utóbb kisfia túl fog jutni ezen a korszakon. Tulajdonképpen az idő múlása és a sok-sok beszélgetés az, ami javulást hozhat.
Beszélgessenek a félelmeiről napközben, próbálja meg lerajzolni, elmesélni mik is azok, milyen árnyakat lát pontosan a kisfia. Legyenek vele megértőek és segítsék őt a feldolgozásban továbbra is!

*

Én egy kedves ismerősöm problémájában szeretném kérni a segítségét.
A barátnőm kislánya 5 éves és nem hajlandó köszönni senkinek, bármit is mond neki, megmakacsolja magát és nem köszön. Otthon nagyon aranyos, beszédes kislány, de az oviban is csak azzal az óvónővel beszélget vagy csak annak köszön, akit kiválaszt magának. Kis kukának hívják szegénykét, de őt nem zavarja.
Az anyukáját nagyon zavarja ez a helyzet, hogy nem tud semmit tenni, hogy nem tudja semmivel se meggyőzni, hogy mindenkinek köszönni kell és nem csak annak, aki neki tetszik.
Ha van valami tanácsa, kérem, írjon!

Nyugtassa meg a barátnőjét: egyáltalán nem baj, ha egy 5 éves kislány nem köszön mindenkinek! Pláne, ha kicsit zárkózottabb természetű.
Nem szabad erőltetni, mert azzal csak fokozódik az ellenállása, meg a kudarcai. Hiszen a kislány pontosan tudja, mit várnak el tőle, de nem képes megfelelni az elvárásnak. Nem arról van szó, hogy nem AKAR köszönni, sokkal inkább arról, hogy nem TUD köszönni. Nem dacból, akaratosságból, hanem félénkségből, visszahúzódásból.

Bátorítsa a barátnőjét, hogy fogadja el a kislányát ilyennek, ne törődjön az ismerősökkel! Köszönjön csak ő nekik továbbra is, és előbb-utóbb a kislányának is meg fog jönni a bátorsága. Főként, ha nem érez egy folytonos nyomást az édesanya részéről. Legyen türelemmel és megértéssel irányában!