Elemi energiák

 

Alapszintű jelentés

A külső-belső világunkat felépítő őselemek: a >levegő, a > tűz, a >víz, a >föld energia szintű jelenlétei.

Lélekszintű jelentés

A levegő a gondolati, kapcsolati; a tűz az akarati, vágyéleti, spirituális; a víz az érzelmi, nőies; a föld az anyagi, testi, gyakorlati síkon megjelenő én-energia.
Bármely elemi energia túlsúlya, illetve hiánya az álomban önismereti forrás, a belső harmónia kibillentségét mutatja.

Szellemi szintű jelentés:

Vannak álmodók, akik az álmaikban lelátnak a lelkük mélyére, a kollektív mintázatok világába. Előttük az őselemek isteni alakot is ölthetnek. A mítoszok az elemi energiákat isteni erőként nevezik és jelenítik meg. A gondolati energia: Hermész, Toth; a tűzenergia a háború isteneinek és eszközeinek alakjában: Mars/Árész, Excalibur; a vízenergia anyaistennők, boszorkányok, Neptunusz alakjában; a földenergia termékenység-istennők, például Demeter alakjában.

Az álom üzenete mesei formát is ölthet. Néhány példa, a teljesség igénye nélkül:
Levegőenergia: sebesen száll, mint a gondolat, szárnyasparipa, griffmadár, láthatatlanná tevő sisak.
Vízenergia: Az élet és a halál vize. Sellők.
Földlények: a különböző gnómok.
Tűzenergia: szalamandra, a tudat fénye, a világosság harca a sötétséggel.

Az álmodónak azzal a belső energiával kell foglalkoznia, amit az istenség, illetve a meseelem megjelenít. Ha ismeretlen számára, akkor - az alak külseje, eszközei, attribútumai alapján - jelképtárakban, mitológiai ábécékben, lexikonokban érdemes utánanéznie, hogy kivel/mivel is van dolga.

Az álomban megjelenő, a személyiségben túlsúlyba vagy éppen mínuszba jutó energia részletes leírását lásd a megfelelő szócikkeknél!