Azoknál, akik számára fontos a közösség, általában a betűknél jobb dőlést veszünk észre. A jobbmargójuk általában kicsi. Jellemzően az írásuk a papír nagy részét betölti. Sok betű összekapcsolódik, a betűkapcsolatokban inkább a girlandos (csészeformájú) vagy fonalasodó alakzatok jelennek meg. A betűk szélessége nagyobb, mint a magassága. Akiket a társaság képes befolyásolni, írásukban az ékezetek, függőleges vonalak jobbról "behorpadnak".
Akik az új élményekért, ismeretségekért járnak buliba, azoknak az írását nem lehet egyhangúnak nevezni. A függőlegesen futó vonalakban, "szárakban"(pl. d, m, n, u, i, stb.) hurkok jelennek meg. Akiknél a betűk alsó hurkai megnőnek, a testi örömöket sem vetik meg. A betűk változatossága azt mutatja, hogy új és új kalandokra, élményekre van szükségük. A sorok jellemzőbben hullámosak vagy domborúak. Akik a szellemi élményeket is nyújtó társasági eseményeket részesítik előnyben, azoknál a betűk felső hurkai nagyobbak, magasabbak és az ékezetek magasabbra "repülhetnek". A kerek formák (a, o, g, d, stb.)nem záródnak be teljesen.
Akik számára fontos a társaság, de ebben vezető szerepet is igényelnek, nagyon gyakran olyan "t" betűket írnak, melyeknél az áthúzás magasan helyezkedik el, és hosszabb az átlagosnál. Betűik nagyobbak a megszokottnál, különösen kiemelkedőek, esetleg díszítettek lehetnek a nagy kezdőbetűk. Aláírásuk betűmérete a szöveg betűinél is nagyobb, megformázására komoly hangsúlyt fektethetnek. Ezek az emberek azok, akiket "nem lehet nem észrevenni", ha bejönnek az ajtón, harsányan, hangosan üdvözlik a társaságot, és igen rosszul esik nekik, ha esetleg mellőzöttek egy idegen közegben.
Hamperger Anita
grafológus szakértő
Grafológiai Intézet