Eltérő szexuális igények

Ha szeretnél választ kapni kérdéseidre, de nincs kivel megosztani problémáid, fordulj tanácsadónkhoz. Szendi Gábor, klinikai szakpszichológus készségesen segít.

Kedves Doktor Úr!

Egy számomra igen kényes kérdéssel fordulnék hozzád. Két éve vagyunk együtt a barátommal, s az elején minden szép és jó volt. Bár még vannak dolgok, amelyek ma is működnek közöttünk, egyetlen fontos dolog, a szex azonban nem. Egy éve kezdődött a problémám. Valahogy már nem kívánja a szexet (vagy csak velem nem), és öt hét is eltelik, mire rászánja magát. Minden este összebújva alszunk, kedvesen átölel, megpuszil, és jó éjszakát kíván. Napközben is kedves, ha elmegy mellettem, megsimogat, átölel, sokat hülyéskedünk együtt. A szexet kivéve teljesen jól elvagyunk.

Már nagyon sok minden megfordult a fejemben, talán van valakije, vagy szervi problémája akadt... Nem tudom. Nekem ez így nem felel meg, ennél nekem többre lenne szükségem. Őt azonban nem zavarja a kialakult helyzet. Az ellen semmi kifogása, hogy velem jót tegyen, de többre nem hajlandó. Nem tudom, hogy mit csináljak, nem fogom tudni sokáig tolerálni. Legfőképpen azért, mert már nagyon hiányzik a szex, sokszor fizikai fájdalmat érzek, a megalázottság érzéséről már ne is beszéljünk.

Köszönöm: Natasa

Kedves Natasa!

Van ilyen, de az ok sokféle lehet. Az mindenesetre feltűnő, hogy ő úgy tesz, mintha nem tudná, hogy szexuális teljesítménye nem szokványos. Nehéz elhinni - bár soha semmi sem kizárt -, hogy ennyire naiv legyen. Talán hallgatással és tudomásul nem vétellel oldja meg azt a problémáját, ami e mögött rejlik. Én nem hinném, hogy szeretője volna, egyrészt erre semmi nem utal, másrészt akkor éppen a gyakoribb együttléttel igyekezne álcázni ezt. Az, hogy mi itt most csak találgatjuk, mi lehet a baj, ez nekem arra utal, hogy erről nem szoktak beszélni. Ez viszont azért lehet, mert ő elhárítja a témát. Ez viszont ismét azt erősíti, hogy pontosan tudja, hogy ez gond, de fél róla beszélni. És a záró láncszem e gondolatsorban az, hogy tehát nagyon is tudja, de megoldhatatlannak érzi, és viselkedése azt üzeni magának, hogy "fogadj el így". Lehet, hogy e tekintetben már vannak rossz tapasztalatai, ezért "égeti" a száját ez a téma. A helyzet persze nehéz, mert nagyon eltérőek az igényeik, és kérdés, hogy lehet-e ezt közelítenie egymáshoz. A kérdést persze meg lehet közelíteni úgy is, hogy a konfliktus nem az, hogy egyikük "nem normális", hanem az, hogy ebben eltérőek, másban viszont jól megértik egymást.

Ha az okokat firtatjuk, miért nem "hozza" az átlagos, a kultúránkban megszokott teljesítményt, természetesen gondolhatunk biológiai és pszichés okokra egyaránt. Az egyik ok lehet a csökkent libidó, ami mondjuk alacsonyabb tesztoszteron szinttől, epilepsziától is ehet. A másik tényezőcsoport a lelki: valamiért neki csak nagyon jól körülírt helyzetek felelnek meg, másként pedig valamiért kínos, terhes a szex gondolata. Jól lehet, amikor csinálja, akkor túljut ezen a belső ellenálláson. Bűntudattól kezdve a nemi szerepproblémákig mindenféle oka lehet ennek. Érdemes volna erről óvatosan beszélgetést kezdeményezni, mielőtt szakításhoz lesz a vége! De nem szerencsés a "normalitás" talajáról követelődzve fellépni. Mert végső soron: ő ilyen.

Kettejük kedvéért persze lehet, hogy hajlandó lesz változni. Ha tud. De ez közel sem biztos. Nem biztos, hogy rajta múlik. Mindenesetre szakember bevonásában is lehetne gondolkodni, de semmiképpen nem "szexológussal" kezdeném. Érdemes volna először a legáltalánosabb és legkevésbé célra irányultabb megközelítést, a pszichoterápiás felmérést választani. Ez előszobája lehetne annak, hogy a szex, mint kapcsolati probléma megfogalmazódjon benne. Utána jöhet - ha szükséges - a szexológus, az endokrinológus, és egyéb megközelítések.

Üdv: Szendi Gábor