Nem hiszek a szerelemben

Néha jó lenne, ha a nők képesek lennének férfiaggyal gondolkodni és férfiszemmel figyelni a világot. Mivel erre nincs mód, most itt a lehetőség, hogy megkérdezzünk egy facér pasit, hogyan látja a helyzetünket.

Kedves Facér Pasi!

Most találtam rá a rovatodra, és sikeresen belemélyedtem a levelekre adott válaszaidba. Sok kérdésemre már meg is kaptam a választ, de azért lenne még valami, ami aggaszt. 2004 karácsonyán ért véget egy komolynak vélt, hároméves kapcsolatom. Azt hittem, hogy ő életem párja, de 25 kg-ot híztam a kapcsolat második felében (a csúnya szakításunk után le is dobtam, már nem is látszik rajtam), illetve életunt lettem mellette. Testi jelei is voltak a depressziómnak, amit neki köszönhetek, hiszen kalitkában tartott, gyomorgörcsöm volt az anyjától, és sorolhatnám. Persze tudom, hogy jobb így nekem, és ennek így kellett történnie, de hatalmas csalódást érzek, hiszen nagyon sokat engedtem, tűrtem neki. Mindennek ellenére vette a bátorságot és csúnyán kezdett viselkedni velem: ordítozott, hazudozott, agresszív lett. Döntésében - miszerint váljunk szét - szerepet játszott anyagilag rendeződött helyzete, anyja befolyásolása, egy új nő a munkahelyén, aki dolgozik és nem egy piti egyetemista, mint én. Szóval már nagyon vártam a kapcsolatunk végét, ennek ellenére nem tudok túllépni rajta. Nem a konkrét pasin, hanem a három év ámításon.

Elegem van, hogy még mindig vele, meg az anyjával álmodom. Igazi rémálmok ezek. Szabadulni akarok tőle végérvényesen. Nagyon félek, hogy nem tudom átadni magam a fiatalságomnak, a szerelemnek, az életnek, a lehetőségeknek. 23 évesen komoly társra vágyom, emiatt kerülöm a kalandokat, nem tudok lazább lenni. Félek, és kétségbe vagyok esve. Nem hiszek a szerelemben.

Szamóca

Drága!

Valóban komoly kapcsolati válságra utalnak azok a tünetek, amiket leírtál: te mély depresszióba estél, 25 kilót híztál, ő pedig egyre agresszívabb lett veled, végül más nő mellett kötött ki. Ezek az élmények nagyon megviselhettek téged, nem csodálom, hogy elveszítetted a bizalmat a férfiakban, és nem voltál teljesen felszabadult és nyitott az új kapcsolatokra. A szakítás mindenkit megvisel. És az is, ami a szakítást megelőzi. A visszájára fordult érzelmek, a be nem váltott ígéretek, a harag, a félelem, az agresszió. Mit tehetnél, hogy elmúljanak ezek a gyötrő emlékek? Hát először is ne siettesd azt a felejtést! Egy hároméves kapcsolat elmúlását ugyanúgy meg kell gyászolni, mintha valakid meghalna. Ez is egyfajta halál, a kapcsolat halála. Ki kell böjtölni, míg a fájdalom már nem szorítja annyira a szíved. Ez olykor hosszú idő. Nem baj, türelmesnek kell lenned magadhoz! Abban a sok időben pedig, ami a kapcsolat után rádszakad, jól el lehet gondolkodni a múltadon és a jövődön. Jól ki lehet elmezni, hogy mit csináltál rosszul a kapcsolatban, mit nyertél belőle, mit csinálnál másképp, min nem változtatnál. Lehet, hogy voltak dolgok, amiket elrontottál a kapcsolatodban, de mindig tudd, hogy nem azért tetted, mert rosszindulatú vagy, hanem maximum azért, mert nem voltál tökéletesen ügyes némely területen.

A múlton már nem fogsz tudni változtatni, de a hibáidból tudsz tanulni. Legközelebb majd jobban fogod csinálni. Ha ezekkel mind tökéletesen tisztába jössz, várd nagy lelkesedéssel a következő kapcsolatot, hisz végre eljött az idő, hogy kipróbáld magad úgy, hogy most még jobb ember vagy. A visszatérő rémálmok azt jelzik, még nem tisztáztad le magadban, hogy is volt valójában ez a kapcsolat, és mit is ér igazán. De hidd el, a rémálom csak addig ijesztő, amíg szaladsz a benne élő rémalak elől. Ha meg tudnál állni, és szembe tudnál nézni a téged ijesztgető szörnyekkel (a múlt csalódásaival, illetve saját hibáiddal), kiderülne, nem is olyan ijesztőek azok, ahogy azt képzeled, és hamarabb abbahagynák az üldözést, mint azt gondolod. Szóval az én tanácsom neked: ne szégyelld, ha a múlton való gyötrődés lesz úrrá rajtad, mindenkivel előfordul, aki igazán szeretett valakit, idő kell neked, míg teljesen meggyógyulsz!

Gondolkozz el azon, miért mehetett gallyra a kapcsolatotok, mennyi részed volt ebben neked, mit rontottál el! Ha tudsz, változtass ezeken türelmesen! Ha úgy érzed, készen állsz, vesd bele magad az életbe! Ha ilyenkor is még előjönnek a múlt sötét árnyai, nem baj, ez is mindenkivel előfordul. Minél jobban tisztába jössz önmagaddal, annál ritkábban fognak zavarni téged álmaidban és gondolataidban! Türelem!

Csókol, a Facér Pasi