Érzelmi hullámzás zavarhatja meg szülés után az anyák boldogságát

- A pszichiátriai kórképek és főleg a depresszió esetében mi lehet a gyógyulás útja?
- Rendkívül eredményesen lehet segíteni. Ennek egyik oka, hogy a szülés körüli időszak talán csak a serdüléshez hasonlítható lelki forrongásssal jár együtt. Felszínre kerülhet és a szülés élményehez kapcsolódhat minden, esetleg rég eltemetettnek vélt múltbeli bántás, sérelem, fájdalom, veszteség emléke. Épp ez lehet felelős egyébként, legalább is részben, a pszichés tünetekért. Ha a kismama lehetőséget kap és rászánja magát, hogy nem is túl sok terápiás alkalom során felelevenítse és felnőtt módon érzelmileg újraélje ezeket az emlékeket, akkor az nem csupán a gyógyulás útja lehet, hanem a kisgyermek szülése valamiféle "érzelmi újjászületéshez" juttatja az édesanyát. Hiszen ez amúgy is mindenféle terápia nélkül része annak az élménynek, hogy a nőből anya lett. Előfordulhat, hogy gyógyszeres kezelésre van szükség a pszichiátriai betegség miatt. Ebben az esetben még azt is meg lehet oldani, hogy a szoptatást se kelljen felfüggeszteni. De ha mégis, akkor a gyógyszerek gyors hatásának köszönhetően igen gyakran néhány hét elteltével vége lehet a kúrának, és ismét lehet szoptatni. Érdemes tehát fejéssel fenntartani a tejtermelést, de kellő ügyeskedéssel enélkül is visszaállítható a szoptatás. De hadd tegyem nyomban hozzá, hogy sem a kialakult depresszió, sem a bébi-blues esetén nem elhanyagolható a környezet szerepe.
- A férjre, az édesapára gondol?
- Természetesen az ő jelentősége a legnagyobb ebben az időszakban. Ha az apa soha nincs jelen, leggyakrabban azért, mert pénzt kell keresnie, az anya nem éli át a szeretetét és a biztonságérzetet, ami mindennél fontosabb ilyenkor a számára. Ám anélkül, hogy az apák felelősségét egy cseppet is csorbítanánk, nem feledkezhetünk meg a többiekről sem. A szülőszobáról, a kórház bármely alkamazottjáról és a kismama saját édesanyjáról sem. Az ő szerepe hihetetlenül fontos. Egy védőnőtől hallottam egyszer, hogy ha anya és lánya a szülés után ketten egy jót tudnak együtt sírni, akkor a továbbiakban igazi baj már nem lehet.
- Ez különösnek hangzik. Miért gondolja, hogy segít? És miben?
- Ha egy felnőtt sír, mindig azt jelzi, hogy számot vet a múlttal, elsirat valamit. Átérezhetjük, hogy a gyermek születésével valami elvész. Már nem én vagyok a gyerek, a középpont. Újra kell építenie magát az anyának. A születés egy kicsit a halállal, az elmúlással is szembesíti az anyákat, de a nagymamákat is. Valahogy ezután még inkább közös a sorsuk, mint annak előtte volt. Nem olyan könnyű ezt feldolgozni. Úgy gondolom, gyakran a legjobb segítség egy őszinte sírás, amikor az ember szabad folyást enged az érzelmeinek.
- Sajnos, anya és lánya kapcsolata nem mindig ilyen mély. Mire a kislányból anya lesz, gyakran elvész a gyengédség, megkeményednek mindketten.
- Igaz, mégis sokaknak éppen ilyenkor sikerül ledönteni a köztük magasodó falat. Nagyon fontos lenne, hogy így legyen.