Úgy érzed, nagyon különböztök

 

Szia, Kedves Facér Pasi!

Én egy 27 éves egyetemista lány vagyok, a párom 33 éves taxis. New Yorkban lakunk, ahol alig vannak barátaink, rokonaink pedig egyáltalán nincsenek, úgyhogy rengeteg időt töltünk egymással. Itt ismerkedtünk meg, aminek lassan már 4 éve, és azóta egy lakásban is lakunk. Nagyon jól kijövünk egymással, erős a szeretetünk, kívánjuk a másikat, sokat nevetünk, és romantikában sincs hiány. Nem vagyunk egyformák, a párom földhözragadt, én pedig eléggé ambíciózus vagyok, de a kiegyensúlyozott érzelmi élet a legfontosabb a számomra.

Mivel legálisan nem dolgozhatok, ezért rengeteg fejtörést okoz, hogy hogyan éljek meg, hogy fizessek az iskoláért, és hogy fizessem ki a számlákat. Tudok jól keresni, de olyan munkával, ami rengeteg konfliktust okozott eddig, ezért feladtam a kapcsolatunk kedvéért. Tudnod kell, hogy párom kívánságára a mai napig mindent külön fizetünk, és a páromnak esze ágában sincs összeházasodni. A hideg is kileli a gondolattól.

Azt nem értem, hogy egy ilyen romantikus és jó kapcsolatban, ahol elégedettek vagyunk egymással, és egymás mellett akarjuk leélni az életünket, hogy lehetnek ekkora szakadékok közöttünk? Nekem fáj a szívem, mikor az étteremben külön fizetjük a számlát, vagy hogy nem beszélhetek a nagy vágyamról, arról, hogy milyen szép lenne egy eskülvő - de ez nála tabu téma. Hogyan tudja nyugodtan végignézni, ahogy nekem megélhetési gondjaim vannak, amin lényegesen lehetne enyhíteni, ha hivatalosan dolgozhatnék?! Én nem akarom eltartatni magamat, párom nem is keres igazán jól, de ha a pénzügyeink közösek lennének, akkor mindent könnyebben elérnénk az életben. Nagyon szorgalmas vagyok, de megöl, hogy meg van kötve a kezem, csak a legrosszabban fizetett munkákat tudom elvállalni, az iskola drága, de fontos ahhoz, hogy a későbbiekben meg tudjak élni a munkámból, akár otthon, akár itt. Egyszerűen nem fér a fejembe, hogy egy szerető társ, aki mindenben számíthat rám, nem akarja ugyanezt nyújtani, hanem inkább arra tereli a beszélgetést, hogy én csak érdekből akarok házasodni, holott azt már ismerősökkel rég megtehettem volna. Ha életemben először megházasodom, annak akarok a szerető felesége lenni, akit imádok, tisztelek, megértésben és jól élhetek vele. Ezek nálunk megvannak. Biztos, hogy éretlen a fiú, a gyerekkérdéstől is húzódozik. A szeretetemet kezdi felemészteni ez a néma, tehetetlen várakozás, ahol a büszkeségem a kukában van, és rengeteget gondolok arra, hogy talán nem is ő az ideális, hogy lépnem kellene valamerre.

Segíts nekem, légy szíves, mert kész vagyok teljesen! Válaszodat nagyon várom!
Köszi szépen!
Bea

Szia, Kedves Bea!

Bizony nem könnyű a helyzeted. Láthatóan nagyon eltér a véleményetek a pároddal az életről. Azt is írod, hogy sem rábeszélés, sem érvek, sem az, hogy Te mire vágysz, nem hat rá. Ezért én azt tanácsolnám Neked, hogy szakíts vele. Erre reagálhat úgy, hogy megijed, elgondolkodik, és rájön, hogy Te kellesz neki. A másik reakció az, hogy hagyja, hogy elhagyd. Mindkét esetben jobban jársz, mintha minden maradna a régiben: ha ráeszmél arra, hogy Te kellesz neki, akkor boldogok lesztek, teljesül a vágyad, és összeházasodtok. Ha vége lesz a kapcsolatnak, akkor is nyersz, hiszen tisztába kerülsz a helyzettel, és kereshetsz magadnak egy olyan pasit, aki jobban törődik Veled, akinek fontos az, hogy boldoggá tegyen.
Ha félsz meglépni ezt, akkor maradnak a női praktikák. A tapasztalat azt mutatja, hogy ezek segítségével bizony sok minden elérhető, ebben azonban nem adnék tanácsot. Ebben Te vagy a profi.
Amúgy az olyan ember, aki kiköveteli, hogy a négy év után is a nője fizessen a vendéglőkben, az nem férfi, hanem...

Csókol, a Facér Pasi

* * *

Kedves Facér Pasi!

Szeretném a segítségedet kérni, tanácstalan vagyok. 8 hónapja élek együtt a szerelmemmel. Nagyon szeretem, így még senkit sem szerettem. Előttem olyan életet élt, hogy nem volt tartós, normális kapcsolata, mert szerette az egyéjszakás kapcsolatokat, a prostituáltakat, erősen szexuális beállítottságú.

Úgy döntött, hogy most már szeretne megállapodni, normális családi életet élni, esetleg még gyereket is szeretne. Én nemigen gondolkoztam az ő előéletén, gondoltam, meg éreztem is, hogy ő a megállapodást komolyan gondolja. 33 éves vagyok, és bár ma már ez nem sikk, de én romantikus, hűséges típus vagyok, képes vagyok hosszú távon szeretni valakit. Nem sok férfi volt az életemben, nem voltam könnyen kapható.

Ő azt mondta, hogy bennem megtalálta azt, akit keresett. Sokat alkalmazkodott hozzám, egyre jobb lett a kapcsolatunk. Harmónia, szeretet, béke, szerelem volt közöttünk. Ez már rám is fért, hiszen 7 év után váltam el a volt férjemtől, aki agresszív, durva ember volt, és semmibe sem vett.

Most úgy érzem, kríziskorszaka van a páromnak. Szerintem most megijedt a kötöttségtől, harcol magával. Szeretne már más nőkkel is ágyba bújni, de tudja, hogy nem érdemlem meg. Őt szexuálisan a k. típus izgatja, de engem meg nem enged lazábban öltözködni. Kritizálja az alakomat is (vékony, magas vagyok), szilikonra akart rávenni.

Úgy érzem, mint nő nem én vagyok az esete, de mint feleség jó lennék neki. De én nő is szeretnék lenni! Ez az egyik patthelyzet. A másik, hogy állandóan dolgozik, pedig nem kellene. A szabadidejében alszik vagy tévét néz. A baráti meghívásoknak nem akar eleget tenni, sehova nem akar menni. Sokszor napi 15 percet találkozunk, hetekig nem járunk sehova, mert fáradt. Most kijelentette, hogy ő elmenne sörözni a volt barátnője férjével, nélkülem. Persze a volt barátnője is ott lenne, az majd elborozgat. Csak hogy tudd, ez a hölgy már az egész várossal... Mindenki utálja, mert nem lehet vele beszélgetni, a férfiak csak úgy beszélnek róla: "arra jó".

A férje és a párom a kapcsolat idején jó barátok lettek. Ez a pár nyitott házasságban él a mai napig is, a férj örült, hogy a barátom látja el éppen a felesége kielégíthetetlen igényeit. A csaj ráhajtott megint a páromra, most éppen nincs senki, aki elmenne vele. A párom viszont barátra vágyik, nem nagyon van neki, és úgy döntött, hogy elfogadja az ő invitálásukat. A párom meg sokszor beszél róla, hogy mennyire imádták egymást, meg milyen jó volt az ágyban, de milyen jó, hogy vége lett. Nem néz a csajra, ha találkozunk valahol, és erre felhívja a figyelmemet.

Érted a helyzetet? Mit csináljak? Engedjem ezt vagy ne? Még sosem mondtam a páromnak, hogy valamit nem engedek. Igaz, nem is akart elmenni. Azzal nem lenne kifogásom, hogy ha elmennek haverokkal sörözni vagy esetleg sztriptízbárba, attól még nem csal meg. Én is szívesen mennék át pl. a barátnőmhöz, persze ez nem tetszik neki. Egyre ritkábban akar velem lenni, pedig én nem vagyok kislány, én is szeretem a szexet, igaz, csak azzal, akit szeretek, jelen esetben vele. Nem vagyok fogékony viszont arra, hogy rajtunk kívül még egy nő is legyen az ágyban, pedig neki ez minden álma. Ettől én irtózom, és lelkileg sem tudom elfogadni.

Én szeretem őt, keresve sem találnék nála jobb társat, és nekem ő a FÉRFI. Nem szívesen veszteném el, de nem tudok háttérfeleség lenni. Hogyan döbbentsem rá, hogy elveszíthet? Én nem akarok az ő életében egy csúnya, megcsalni való, de egyébkent jó feleség lenni. Remélem, hogy a hosszú levél miatt nem haragszol, de az eset sem egyszerű, meg a női lélek sem.
Kérlek, írd meg, milyen praktikát alkalmazzak!

Kedves Zsófi,

el kell, hogy szomorítsalak. Vannak olyan férfiak, akiknek nem való a házasélet. Egyszerűen képtelenek egyetlen nő mellett kitartani. A monogámia számukra lelkileg és szexuálisan egyaránt kibírhatatlan. Az ilyenekkel egész egyszerűen nincs mit tenni. Sőt - és ezt nem én mondom, hanem a Nobel-díjas kolumbiai író, Gabriel García Márquez - az emberiség statisztikailag kimutatható hányada egyszerűen képtelen szerelmes lenni.

Bár leveled elég hosszú, ahhoz nem elég, hogy én helyetted állapítsam meg, hogy párod a fentebb vázolt kategóriába tartozik-e. Azt viszont teljesen őszintén gondolom, hogy neked erről sürgősen meg kell győződnöd. A kapcsolatotok már van akkora krízisben, hogy ezt ne lehessen tovább halogatni.

Csókol,
a Facér Pasi

Vissza a Facér Pasi oldalára