Úgy érzed, nagyon különböztök

 

Szia Facér Pasi!

Veszekedtünk a barátommal, akivel nagyon különbözünk. Felpofozott, én visszapofoztam, aztán volt egy kis verekedés. Én megbocsátottam neki, de ő nem akar, elhagyott. Én mégis szeretem, mit tegyek?

Drága Vivien!

Hogy nem akar megbocsátani? Miért is kellene neki megbocsátani? Felhívnám a figyelmed arra, hogy megpofozott Téged... Aki megüt egy nőt, az nem férfi, hanem komoly önértékelési zavarokkal küszködő, neveletlen, egy nyolcéves kisgyerek szellemi szintjén álló síkparaszt. Neki kell megbocsátani? Én már azt is furcsállom, hogy Te megbocsátottál, de meg tudom érteni, hiszen szereted, de azért tudd: nincs igazad, rossz döntés megbocsátani ilyesmit.

Mit tegyél? Szerintem felejtsd el Te is... Ennél csak jobban járhatsz...
Csókol, a Facér Pasi

* * *

Szia, Facér Pasi!

Borzasztóan érzem magamat, nem tudom, az eszemre vagy a lelkemre hallgassak. Nem tudok mit kezdeni azzal a hozzáállással, amit a partnerem tanúsít a pénzügyek irant. Amit róla tudni kell, hogy 32 éves, egyszer elvált, Erdélyből 12 éve jött Magyarországra. Jogász végzettségű ugyan, de inkabb vállalkozóként keresi a betevőt. Illetve tavaly augusztus óta egyedül
csinálja a vállalkozását, miután összevesztek a társával. Én 28 vagyok, ő az első tartós kapcsolatom (2 éve tart a kapcsolatunk), közgazdász végzettségem van, és közepesen jól keresek.

Amivel nem tudok mit kezdeni, hogy állandóan tőlem kér pénzt. Még a jól kereső időszaka alatt is megjegyezte, hogy ha elmegyünk valahova, akkor 'fizethetnék' én is. Ha elmegyünk moziba, akkor ő fizeti a mozijegyet, de én fizessem a cukrászdát. Már ettől fölállt a szőr a hátamon, mert ha sima baratok vagyunk, persze, hogy a költségeimet én fizetem. De megfigyeléseim szerint, hogy ha a fiú elviszi a barátnőjét szórakozni, akkor a fiú fizet. Na jó, ezen túltettem magamat, hát van ilyen ember is. De mikor kora reggel az ágyban ébredezve körülrajong, majd rögtön minden váltás nélkül közli, hogy tudnék-e adni kölcsön egy tizest, az már meglepő.

Egyébként többször megtette ezt, én fizettem is - vissza meg ugyan nem láttam a kölcsönadott összeget. Elmegyünk együtt bevásárolni, és hagyja, hogy mindent én fizessek. valahogy sehogy se tudom vele megértetni, hogy engem ez az eljárás sért. És nagyon rosszul érzem magamat, mert a szemrehányásaitól, hogy nem adok neki pénzt, lelkiismeret-furdalásom van.

Az eszem azt mondja, ez sima lehúzás - és még fel is lázad, hogy akkor a 'szolgáltatás' színvonala bizony alacsony. De a lelkiismeretem meg azt mondja, hogy ha együtt vagyunk, akkor kitől kérjen penzt, ha nem tőlem. De valahol meg tudom, hogy a kölcsönkért pénz kikezdhet egy barátságot is, pláne egy kapcsolatot.

Most akkor én vagyok túl óvatos vagy túl anyagias? Mi a normális?
Köszi a választ: A.

Kedves Anna!

Miközben olvastam a leveledet, egyre nott bennem az elkeseredés és a felháborodás. Hogy Neked még lelkiismeret-furdalásod is van attól, hogy nem akarsz neki pénzt adni. Először is az, aki hagyja, hogy a nő fizessen az első randin, az már önmagában is kiállította a bizonyítvány magáról. Egy már megindult kapcsolat esetében van olyan, hogy az ember néha hagyja, hogy a lány kiharcolja a fizetés jogát, de ez a maximum. Ezt totálisan megfejeli, amikor valaki az első éjszaka után kölcsönkér egy tízest. Az ilyet udvariasan, de határozottan vissza kell utasítani - feltéve, hogy annyira akarod a srácot, hogy elnézed neki ezt a stiklit, mert ellenkező esetben fel is út, le is út.

Esetedben azonban már túlhaladt ez az egész a józan ész határain. Teljesen érthető, hogy számodra nem elviselhető a helyzet, senkinek sem lenne az. Nem vagy se túl óvatos, se túl anyagias - egyszerűen csak helyén van a józan eszed. Röviden és velősen: ki kell rúgni az ilyen lejmolós disznót. :-)

Jobb partit kíván Neked, és
Csókol a Facér Pasi

***

Szia, Facér Pasi!

Elolvastam, amit válaszként írtál valakinek, aki nagyon különbözött a barátjával, és ezért írt Neked... És hát meglepődtem. Meglepődtem, mert szerintem túlságosan kategorikusan írtad le azt, hogy "Aki megüt egy nőt, az nem férfi, hanem komoly önértékelési zavarokkal küszködő, neveletlen, egy nyolcéves kisgyerek szellemi szintjén álló síkparaszt." Ez így egy kicsit túlságosan is le van egyszerűsítve, nem? (Hogy az érzelmi töltetét a válasznak ne is említsem.) Ugyanígy azt is mondhatnánk, hogy "aki nem ütött még meg nőt, az egy gyenge kisgyerek, pojáca, aki az mögé bújtatja gyávaságát, hogy egy nőt nem illik megütni..."

Egyszer egy idősödő nő azt mondta nekem, hogy az a nő, aki eltűri, hogy verjék, azt verni kell. Ezt persze meg kell érteni és nem szó szerint venni, de Facér Pasi, ha ennyire egyszerű válaszokat adsz, mint erre a kérdésre, akkor sok olvasót félrevezethetsz. És mielőtt megkérdeznéd (bár már úgyis tudod), igen, én is adtam már egy-két pofont barátnőimnek - de érdekes módon csak annak az egy-kettőnek, akiket igazán nagyon szerettem...

Szervusz!

Úgy látszik, feloldhatatlan egyet nem értés feszül közöttünk a "megüthet-e egy férfi egy nőt?" témában. A két "kategorikus" véleményt egymás mellé állítva: szerinted gyáva, aki nem üt meg egy nőt, szerintem az gyáva, aki megüt. Szerinted csak egy kisgyerek vagy egy pojáca nem üt meg egy nőt, szerintem csak egy önértékelési zavarokkal küszködő síkparaszt üthet meg egy nőt.

Az idősödő nő mondásához csak annyit tennék hozzá, hogy meglehetősen egyszerű lehetett a lelkem... :-) "Aki hagyja, hogy üssék, azt ütni kell..." - Te jó Isten... Aki hagyja, hogy lopjanak tőle, attól lopni kell? :-) Talán valóban leegyszerűsítem a kérdést, de akkor engedd meg, hogy bonyolítsam egy kicsit: Ha egy nőt - mint mondtad - meg kell ütni (valóban vannak ilyen szituációk), akkor azzal a lánnyal komoly baj van. Nem megütni kell a szerencsétlent, hanem vagy segíteni neki, vagy otthagyni. Ezek azonban nagyon ritka esetek, és ugyancsak ritka az olyan lány, akivel előfordulhat. Az esetek többségében a férfi (?) gondolja csak úgy, hogy most ütni kell.

Másfelől, akit egyszer megütsz, az félni fog tőled, megijed majd minden hirtelen mozdulatodtól, ha épp dühös vagy. Mondd csak, kinek kell egy olyan szituáció, ahol a szereteted tárgya fél? Ráadásul éppen Tőled? A gondolkodásod egy kicsit (nagyon?) sovinisztának tartom. Nem hiszek abban, hogy ne lennének lényeges különbségek nő és férfi között, miként nem hiszek abban sem, hogy a férfinak kell mosogatni és a nőnek fát vágni - persze kapcsolata válogatja... (ehhez kapcsolódó ajánlott irodalom Robert Blytól a Vasjankó:-). Azonban abban biztos vagyok, hogy két egymást szerető ember között nem lehet szó erőszakról... Se fizikai, se érzelmi erőszakról...

Üdvözöl a Facér Pasi

Vissza a Facér Pasi oldalára