A macsók ideje lejárt

Törzsi kultúrákban a férfivá válást különböző, általában eléggé kegyetlen beavatási szertartások teszik véglegessé. A modern társadalmakban ezeknek már csak csökevényes formái maradtak fenn. Szokás is hiányolni az ilyen beavatási szertartásokat, mondván, hogy hiányukban nehezebben alakul ki az egyértelmű, határozott férfi azonosságtudat, a férfi identitás. Azokkal a nyers természeti viszonyokkal, amelyek között az erős, zord férfiakra oly nagy szükség volt, ma civilizált viszonyok között alig találkozunk. A városi környezetben végzett munkák egyre kevésbé igényelnek fizikai erőt és egyre többféle tevékenységet nők épp olyan jól képesek végezni, mint a férfiak. Ilyen körülmények között a hagyományos férfi-identitás ésszerűsége, szükségessége igencsak megkérdőjeleződik. A specializálódás során a még fizikai erőt igénylő foglalkozások - mint pl. az őrző-védő munka - nagyon elkülönülnek a többi foglalkozástól, és így a fejlett izomzat immáron csak látvány, a férfiasság jelképe, szimbóluma lesz.

A szimbolikus férfierő jelenik meg a technikai teljesítmény felértékelésében, a nagy teljesítményű autóban, a szuper képfelbontású digitális kütyüben, a mega-erős számítógépben. Itt is megfigyelhető, ahogyan egyre távolodunk a valódi fizikai teljesítménytől. A gépjármű még fizikai mozgása, lóerőben mért teljesítménye és csúcssebessége, illetve az erre utaló külső megjelenése miatt is izgató, de a többi gépnél a csúcsteljesítmény már nem a fizikai térben jelenik meg, hanem különféle bonyolult képességek formájában, ahol persze a legújabb típus, a legnagyobb adatátviteli, feldolgozási stb. sebesség, és esetenként a fizikailag legkisebb formátum - gondoljunk a például a videokamera folyamatos zsugorodására - a nyerő.