A férfiasság egyre inkább öncélúvá válik, többnyire nem a munka területén nyer megerősítést, ezért alakul ki egy egész elkülönült férfi-kultúra a maga fétis-tárgyaival, szokásrendszerével és intézményeivel. A fő cél, hogy látszódjon, mi férfiak vagyunk. Ha pedig a hagyományos férfiasság egyre inkább díszítménnyé válik, akkor nagyon felértékelődik minden olyan mozzanat, jelzés, ami a látványférfiakat megkülönbözteti, kitől is? Elsősorban mindazoktól, akik nem férfiak. Tehát a nőktől - gondolhatnánk. És ez igaz is, nekünk, férfiaknak a nőktől mindenképpen határozottan különböznünk kell, hogy biztosak lehessünk a férfiasságunkban. De mintha ez nem lenne elég a magabiztossághoz. Különböznünk kell mindazoktól is, akik anatómiailag esetleg ugyan szintén férfiak, de bizonyos tulajdonságaik, szokásaik kétségeket keltenek. Legelőbb is azoktól a férfiaktól, akiknek szexuális vonzalma nem a nőkre irányul. A homoszexuálisoktól való idegenkedés, a gyűlöletig menő ellenszenv, a homofóbia egyik fő - bár nem tudatos - mozgatója éppen a saját férfiasság védelme, féltése. Azután következnek a nem férfias férfiak, akiknek férfiközösségekben nehéz sorsuk van.
A férfiaknak is lehetnek lelki problémái
Lust Iván pszichiáter, pszichoanalitikus, gyermekpszichiáter és pszichoterapeuta szakorvos, a Női lapozó tanácsadója. Készséggel válaszol, ha családi problémáival, kapcsolataival, szexuális vagy lelki gondjaival keresik fel e-mailben. Oldalán közvetlenül fordulhatnak hozzá kérdéseikkel, és beleolvashatnak a korábbi levelekbe is.A mindenáron való különbségtétel pszichológiailag legértelmetlenebb formája az érzelmeknek, az érzékenységnek, a másikra való ráhangolódásnak mint nem férfias tulajdonságoknak az elutasítása. Ezeket hagyományosan női jellemzőknek tartjuk, miközben tudományos tény és hétköznapi tapasztalat, hogy minderre férfiak és nők egyaránt alkalmasak és képesek. Vagy, ha olyan hatások érik őket felnövekedésük során, akkor egyaránt válhatnak kevésbé érzelmessé, mások iránt érzéketlenné. Ezek a pszichológiai képességek nem függenek az anatómiai nemtől - és ez még akkor is így van, ha tudjuk, hogy a férfihormon, a tesztoszteron magasabb szintje általában nagyobb agresszivitással jár együtt. A mai pszichológiai és szociológiai szakirodalom nagyon sok adatot hoz, amelyek fényében úgy látjuk, a férfiak értelmetlen és kihatásaiban romboló áldozatot hoznak akkor, amikor férfiasságuk érdekében - tévesen - igyekeznek megszabadulni nőiesnek gondolt vonásaiktól, képességeiktől.