Nem tudod, mit akar tőled, vagy miért nem akarja II.

 

A Facér Pasi válaszol
Egyedül éled az életed magányos szingliként? Gondok vannak a szexuális életedben? Nem tudod, mit akar a pasi, akit kinéztél magadnak? Bárcsak tudnánk férfiaggyal gondolkodni néhány helyzetben! Addig, amíg erre nincs mód, inkább kérdezzünk meg a Facér Pasit, hogy ő hogyan látja helyzetünket.

Fél éve flörtölök egy nős férfivel. Szemezgetünk... Állandóan rá gondolok, de ő nem akar lépni. Azt mondják, nem egy hű típus. Szerinted kezdeményezzek, vagy csak bolondot csinálok magamból? Már lett volna lehetősége lépni, de nem tett semmit. Úgy viselkedik mint egy haver, pedig a szeme mást mond. Kezdek bedilizni miatta, szerinted mit tegyek?

Drága Angi,

ha a hapsi nem "egy hű típus", abból két dolog következik:
1, könnyen el tudod csábítani
2, aztán hamar el fog hagyni.

Ha viszont nem igaz az alapállítás és hűséges, abból az következik, hogy nehéz dolgod lesz az elcsábításával.
Szóval szerintem ne próbálkozz, megspórolsz sok fájdalmat mindkettőtőknek.
Szép dolog a szenvedély, nagyon szép, de azért bedilizini nem kell, ne lovald bele magad túlságosan egy szemezésbe.
Minden nős férfi szeret az ilyen ártatlan flörtöket, ez segít nekik hűségesnek maradni, de ez még nem jelent komolyabb érdeklődést.

Csókol, a Facér Pasi

* * *

Kedves Facér Pasi,

Öt órával ezelőtt hagyott el álmaim pasija. Friss még és fáj. Kiírom magamból, bár indulatok még nincsnek bennem, inkább az értetlenség.

Egy csütörtök délben a munkám során mentem valahova, hideg volt és siettem. A gondolataimba merültem, amikor hátulról valaki megszólított. Elnézést kért, de az előbb a zebrán szembe mentünk egymással - mondta-, és nagyon megragadtam a figyelmét, szeretne megismerkedni velem, és egy kicsit beszélgessek vele. Mondtam, fél óra belefér. Teljesen hihető volt a szitu, tényleg rémlett az alakja, és zavarban is volt. Leálltunk beszélgetni, összetegeződtünk, hirtelen egyeztettük: ő ügyvéd, én mérnök vagyok. Csodálkozásomat többször is kifejeztem: biztos, hogy énrám gondolt? De őszintének tűnt, és az is volt akkor, ez meggyőződésem. Megbeszéltük, hogy egyikünk sem független, a végén odaadta a mobil számát, és megegyeztünk, hogy másnap randizunk.

Telefonszám stimmel, biztos fogadott a barátaival, hogy sikerül egy nőt másnapra randira hívni. Ezt gondoltam, hát miért ne, mert azért bátorságra vall az utcán így leszólítani valakit.

Másnap beültünk egy italra és ismerkedtünk. Feleség és gyerek az ő részéről, nálam barát és gyerek. Igyekeztem semleges témákat találni, és egy órát jól el is voltunk, de folyamatosan értetlenül álltam a helyzet előtt. Nem volt színjáték, semmi tolakodás. Reményteljesen váltunk el. Egy hétvégén át gyötrődtem valóság és álom között. Nem tudtam kilépni, pedig azon voltam. Utána 3 héten keresztül találkoztunk és kellemes volt. A három hét ma járt le.

Minden találkozásunk csóközön volt. Jólesett. És neki is. Csak a beszélgetés nem ment - szerintem. Én igyekeztem nem túl sokat kérdezősködni, de kénytelen voltam, mert ő semmire nem volt kíváncsi belőlem. Mikor ezt szóvá tettem, azt válaszolta, hogy szerinte sokat tud rólam, és ő ilyen típus. Azt, hogy miért keresett barátnőt, nem tudtam meg. Megbeszéltük a testi kapcsolatot, a védekezést, és ezt le sem merem írni, mert hihetetlen, amit válaszolt. Ettől hittem el, hogy komolyan gondolja. Én megkérdeztem (és ez később vált fontossá), hogy szeretnének-e még gyereket, kapásból jött a válasz: biztos, hogy nem.

Az utolsó találkozásunkkor még egy kis szex is volt, és én megjegyeztem, hogy félek, hogy egyszer nem fog felhívni, és eltűnik az életemből. Megnyugtatott, hogy ha így gondolná, biztos, hogy személyesen megbeszélnénk. És én nyugodt lettem. A következő randit is megbeszéltük. Felhívott, hogy nem ér rá, másnap én nem értem rá. Azt mondta, majd hív. Nem hívott. Jött a szokásos pénteki találkozó, vagyis elmaradt. Küldtem SMS-t, hogy végleg tűnt-e el vagy csak átmenetileg? Napok óta éreztem valami szokatlant. Azonnal felhívott és közölte, tegnap tudta meg, hogy a felesége várandós. Én szerettem volna, ha ezt személyesen rendezzük le, de a válasza nemleges volt. Itt lett vége.

Azzal fejezem be, amivel kezdtem. Értetlenül állok a a helyzet előtt. Kérdések gyötörnek. Annyira szerettem volna többet megtudni róla, a munkájáról. Próbálok hinni neki, de mintha én adtam volna ötletet neki a szakítása okához.

Gátlásokkal, kételyekkel mentem bele az egészbe - hiszen tisztában voltam azzal, hogy mi lesz a vége -, megérintett egy régen kialudt érzés, és most meg kell küzdenem a háborgó lelkemmel.

Azt akarom hinni, hogy meggondolta magát, hogy mégsem a megfelelő partnert választotta a személyemben. De ha szemembe mondja, és én is szólhatok, meggyőződhettem volna arról, amit most nem hiszek el.

Tényleg megkönnyebbültem. Próbálom elengedni a kezét. Egy papírdarab vagyok, amit összegyűrtek és a többi irat közé a papírkosárba dobtak.

Kedves Facér Pasi, szerinted ez mindennapi történet? Ugye kigyógyulok?

Drága Fanni!

Nem kell rosszul érezned magad. Az ilyen kapcsolatok nem tudnak máshogy végződni. Azt írnám, "ebül jött, kutyául megy el", ha ennek nem lenne elítélő íze. A lényeg: hirtelen és titokzatosan jött, úgy is lett vége.

A srác nem ígért semmit. Tartós kapcsolat ilyen feltételek mellett nyilván nem folytatható. Ilyen kalandokra a pasiknak sokszor éppen azért van szüksége, hogy tisztába jöjjenek házasságukkal. Ez segít nekik kikecmeregni az olyan helyzetekből, amikor legszívesebben már lelépnének otthonról: elmulasztja a véglegesség, az "én-már-sosem-leszek-más-nővel" érzését, és a keletkező bűntudat segít nekik ismét kedvesnek lenni feleségükkel. Valószínűleg te is segítettél ebben a te emberednek, nem véletlenül lett terhes a felesége.

De ezt ne fogd úgy fel, hogy kihasználtak. A közöttetek lévő hallgatólagos megegyezés nem túl romantikus ugyan, de fair: mindketten jól érzitek magatokat és senkit nem kötelez a dolog semmire. Nem is értem, miért élted bele magad a kelleténél jobban, amikor pont te írod, hogy "csak a beszélgetés nem ment". És ettől a pasitól akartál volna többet?

Csak az kezdjen ilyen kapcsolatba, aki képes megbirkózni a fentiekkel. Ha kicsit rossz a vége, hát egye fene, úgysem az ilyen kapcsolatok határozzák meg az életünket.

Csókol,
a Facés Pasi

* * *

Kedves facér pasi!

Ma ráérő időmben körülnéztem az [origo]-n és felfigyeltem a leveleidre. Nekem végül is mindegy, hogy nő vagy, vagy férfi, de talán jobb lenne, ha férfi lennél, akkor más oldalról tudnád a problémámat megközelíteni.

Több mint egy éve elveszítettem a férjem egy súlyos betegség miatt. Sokáig azt hittem, valami módszerrel el tudom emészteni magam és utána mehetek. Nem ettem, nem ittam, de mégsem sikerült. Gondolom azért, mert alapjában véve szerettem élni, a természetemből fakadóan mindig jó kedélyű voltam, szeretem a jó humort, és a humort értő embereket is. Na, nem szaporítom a szót, úgy döntöttem, hogy hátha még szüksége lehet rám valakinek és nagy elánnal belefogtam a társkeresésbe. Három lehervasztó eset után elegem lett és már lemondtam az egészről, amikor is kaptam egy levelet, ami felkeltette a figyelmemet. Megismerkedtem az úriemberrel, és pikk-pakkra beleszerettem. Igen ám, de ő nős, ennek ellenére úgy nézett ki, szintén szerelmes lett belém, otthagyta a családját és hozzám költözött. Az elején minden happy volt, de furcsának tartottam, hogy ha valaki elköltözik, miért csak néhány holmit hoz magával. Úgy gondoltam, majd alakul ez másképp is, de sajna a megérzésem jónak bizonyult, mert soha nem akart beleavatni az életébe. Egy idő után már erőszakosabban kezdtem faggatni, amikor végre kinyögte, hogy talán elhamarkodta a költözést és nem tudja mit csináljon. Mostanra már elég fagyos a légkör és én nem tudom mit tegyek. Várjam meg, amíg ő hagy ott, vagy rövid úton tegyem ki a szűrét. A baj csak az, hogy mind testileg, mind lelkileg elég erősen kötődöm hozzá. Hát dióhéjban ennyit. Ha lesz rám egy kis időd, kíváncsi lennék a "férfiúi" véleményedre.

Köszönettel: Magdi

Drága Magdi,

Bár utalsz a leveledben arra, hogy nem vagy már mai csirke, az az érzésem, hogy a leveledből sugárzó életerő töredéke is elég ahhoz, hogy megőrjítsd a pasikat. A te esetedben egy nős polgár a következőképpen gondolkodik:
Menekülne a feleségétől, nem feltétlenül azért, mert nem szereti már (bár valószínűleg az agyára megy), hanem mert nem tud megbékélni a gondolattal, hogy neki már más nője az életben nem lesz. Felrúgni a családot azonban nincs bátorsága: a leginkább azt kívánja, bár a felesége rúgná ki őt. Ez esetben nem a gyermekeit hátrahagyó rongy alakként, hanem sértett/eltaszított félként, erkölcsileg tisztán távozhatna a házasságból és talán még az is megfordul a fejében, hogy a válás anyagi feltételeinél is előnyösebb helyzetbe kerülne, ha nem ő a békebontó. Mivel ez nem következett be, a felesége pedig láthatóan még a hűtlenkedés után is igényt tart rá, erkölcsi nullának érzi magát, aki most, hogy a kicsapongás már megvolt, a másik végletbe esve inkább nyugalomra vágyik.

Mindez azt mutatja, hogy nem jó akaratérvényesítő. Ez számodra azt jelenti, hogy ha akarod, meg tudod tartani. Képes vagy irányítani, befolyásolni, az ujjad köré csavarni. Szerintem tedd ezt, ha szereted.

Csókol, a Facér pasi

* * *

Kedves Facér Pasi,

Volt egy barátom, akinél én 10 évvel idősebb vagyok. Egy céges kiránduláson ismerkedtem meg vele, összejöttünk, aztán találkozgattunk és nagyon jól éreztük együtt magunkat. Én kezdeményeztem, később azt mondta, hogy ő nagyon félénk. Bár rögtön az elején mondta, hogy nem akar belémszeretni és én se legyek bele szerelmes. (Nekem férjem és gyerekem van.) Ez végül is érthető, el is fogadtam - bár már tudtam akkor, hogy részemről több ez egy laza kapcsolatnál. Sodródtam, és nem tudtam az érzéseim ellenére tenni.

Szenvedtem, mert tudtam, hogy csak néha találkozhatunk, igazán soha nem tudtunk egy rendes randit összehozni. De amikor találkoztunk, az fantasztikus volt. A szavaival ellentétes volt a viselkedése: ahogy megsimogatott, ahogy megpuszilt, átölelt és ahogy szerelmeskedtünk - HIHETETLEN volt. Aztán hirtelen, váratlanul szakított velem. Az ürügy az volt, hogy beindult a turistaszezon és neki annyit kell dolgozni, hogy nincs ideje velem találkozni.

Elfogadtam, nem kérleltem, nem könyörögtem, küszködtem a könnyeimmel. Napokig úgy jártam-keltem, mint egy kísértet. Aztán egy hét után felhívott és megkérdezte, hogy miért haragszom rá, miért nem hívom, miért nem keresem. Azóta már sokat beszéltünk telefonon is, sőt, találkoztunk is egyszer. Ilyeneket kérdez, hogy milyen ruha van rajtam, van-e már pasim, édes kis féltékenykedések, gondolok-e rá, mert ő mindennap gondol rám - vagyis ezt mondja. Mikor találkoztunk, beültünk egy kávézóba, fogtuk egymás kezét, állítólag tetszettem a pincérnek, jó volt látni engem és jó volt hallani a hangom, nagyon szexi voltam... De nem akart semmit, nem mondta, hogy kezdjük újra. Megint én kezdeményezzek? Ő hagyott ott, ha akar valamit tőlem, mondja meg, nem? Mindez persze nagyon felzaklatott. Mit tegyek?

Drága Mónika,

Férfiszemmel sajnos nem sok jót mondhatok. Ha egy férfi azt mondja, hogy azért nem tud találkozni veled, mert túl sok a dolga, akkor maszatol. Ha ezek után mégis alkalomszerűen udvarolgat, akkor még inkább maszatol.

A pasi gyenge. Arról álmodik, hogy egy darabig még megtarthat a szeretőjének, időnként felhív és te ugrasz az ágyába. Nincs viszont bátorsága vállalni érted - egy férjes asszonyért - a konfliktust. Nyilván százszor végiggondolta már, ahogy éjszaka részegen dörömböl a férjed a lakása ajtaján, ő kinyitja az ajtót, és betörik az orra. Az sem biztos, hogy a gyereket szívesen vállalná. Erre utal az is, hogy keveset szól és ezt testbeszéddel pótolja: kerüli az olyan helyzeteket, amikor el kellene köteleznie magát. Nem írtad, de biztos vagyok benne, hogy ittatok vagy legalábbis ő ivott aznap este, amikor összejöttetek - nem sokat, csak annyit, hogy ha szorul a kapca, akkor az italra lehessen fogni a történteket.

Azt tanácsolom, hogy ne akarj, ne várj tőle semmit. Ha a testére van szükséged, akkor még találkozgass vele, amíg jólesik, de semmiképpen se add fel érte a házasságodat.

Lehet, hogy másra számítottál, de sajnos csak ezt írhatom.

Csókol, a Facér Pasi

* * *

Szia Facér Pasi!

Én egy elég későn érő típus vagyok. Volt egy rövidebb kapcsolatom tini-koromban, de a húszas éveim elejét többnyire egyedül töltöttem. Három éve összejöttem egy sráccal. Elég döcögősen indultunk, már csak azért is, mert én nem láttam semmi rosszat a szingli életmódban. Ő sokat mesélt nekem arról, hogy családot szeretne, de szerintem neki még nem igazán érett a gondolkodása ehhez. Mindenestre tény: alig két hónap után megcsalt.

Mindenki azt mondja, hogy akkor kellett volna otthagynom. Valószínűleg mindenkinek igaza is van, én is így látom már. De akkor leültem a lánnyal, aki mellesleg a barátnőm volt, és megbeszéltük, hogy hagyjuk, döntsön ő. Talán ez is hiba volt. A srác engem választott. Próbáltam kedves lenni a lányhoz, talán ezt sem kellett volna. Ő is próbálta feledtetni a sérelmeket, és a srác is. Végtére is jól kijöttem mind a kettővel külön-külön. Persze, az első néhány hónap kínkeservesen telt el, tele féltékenységgel.

Később elcsitultak a viharok, én megjavult a kapcsolatunk. Akkoriban az anyagi gondjaim voltak, bunkó volt a főnököm, otthagytam a munkahelyem, és eljöttem külföldre dolgozni. Nagy szomorúságban váltam el a barátomtól, hiszen boldog voltam vele, igaz, sok mindenben különböztünk. A barátnőmmel, akivel megcsalt, sokkal jobban el tudott beszélgetni, mint velem.

Decemberben kijött meglátogatni. Én kimentem vele a repülőtérre, és hatalmas csókkal köszöntöttük egymást. Aztán a metrón már hűvös volt, alig tíz perc után. Egyfolytában az új mobilját nézegette, de olyan sűrűséggel, hogy az már idegesítő volt. Nem mesélt semmit, alig lehetett valamit kihúzni belőle. Ez rosszul esett, és akkor inkább azt mondtam neki, szakítsunk. S lám, kapásból rávágta: "rendben". Aztán másnap meg azt, hogy "majd meglátjuk". Bő egy hét kellett hozzá, és az én folyamatos faggatózásom, hogy elmondja, tulajdonképpen azért jött, hogy fejezzük be a kapcsolatunkat, mert neki a barátnőm kell, mert vele jobban érzi magát. Másnap felhívtam a lányt, és megkérdeztem, mi a helyzet, mert a barátom szerint ő nem tudott az egészről semmit. De persze kiderült, hogy ismét csak a hátam mögött szervezkedtek.

A következő héten nem tudtam mást, csak sírni. Megkértem, hogy akkor legalább a maradék néhány napig csináljunk úgy, mintha járnánk, és utána elfelejthetjük egymást. Aztán utolsó este sírve mesélte el nekem, hogy neki az a másik lány az élete értelme. Mondtam neki, hogy egy undorító alak, és nem is akarom látni többet. Hazament. A barátnőm azt mondta, hogy neki nem kell már, mert lefeküdt velem, amíg itt volt, és ha ennyi ideig sem tud hűséges lenni, akkor a kapcsolatuknak semmi értelme.

Én megmondtam a lánynak, hogy nem tartom már barátnőmnek ennyi árulás után. Ilyet az ember barátai nem tesznek. Beszéltem az exemmel is, neki is megmondtam a véleményemet, és sokkal jobban éreztem magam utána. S mit ad isten, a hétvégén már megint engem akart.

Amikor hazamentem, egyfolytában irogatta a leveleket, és sokat célzott rá, hogy szeretné, ha megtalálnánk újra a régi boldogságot. Én tudom, hogy szeretem, de ugyanúgy gyűlölöm is. Nem ígértem neki semmit. Elég sokára fogok hazamenni újra, és egyre kevésbé érzem, hogy szeretnék egy ilyen embertől akármit is, aki elárult, megalázott, belémrúgott, és ilyen mocskos módon gázolt az érzelmeimbe.

Másrészt szerintem ugyanilyen dolgokat írogat a másik lánynak is, hiszen vele sokkal könnyebben kapcsolatot tud teremteni, mint velem. Már csak ezért sem élem bele magam ezekbe a nagy "vissza akarlak szerezni" e-mailekbe és telefonokba, mert harmadszor már nem bírnám elviselni, hogy megint bejelentse, hogy ismét meggondolta magát.

Nagyon mélyről jöttem vissza , és ezt nem kockáztatom meg mégegyszer érte.

Drága Kitti,

egy pasinak - kinek csak fiatalkorban, van akinek örökké - kényelmes és izgató helyzet két nő között pendlizni. Vannak olyan habitusú csajok, akik ezt nem bánják, maguk is többféle kötelékkel rendelkeznek, élvezik a promiszkuitást. Ez idáig rendben is van.

Éljen így, aki így szereti. Volt amikor én is szerettem és ettől éreztem férfinek magam a fiatal Marlon Brando léptékével mérve. Aki így él, az lemond a szoros kötődésről, a meghittség bizonyos fajtáiról, miközben persze nyer is egy csomó mindent: függetlenséget, szenvedélyt, mozgalmas éjszakákat, rúzzsal írt üzeneteket a fürdőszobatükrön (férfi szemszögből).
Aztán ezt többnyire kinövi az ember, aki pedig nem, abból elég szerencsétlen alak lesz középkorú férfiként vagy nőként.

Van azonban, aki sosem szereti ezt meg, és nem tudja elolvasni, teljesen érthető módon, hiszen ez érzelmileg sebezhetőbbé is teszi. Te ilyen vagy, egyértelműen: zavar a felállás, nem élvezed, kikészít. Hadd kérdezzem meg: akkor miért hagyod?

Lépj ki az egészből a fenébe, attól nem leszel rosszabb nő, vagy gyengébb ember. A leveledet olvasva egyébként is rád fér egy kis tapasztalat még pasizásilag, mert elég szembetűnő az a drága kis naivitás, amivel a pasik felé fordulsz.

Csókol,
a Facér Pasi

Vissza a Facér Pasi oldalára