Nem tudod, mit akar tőled, vagy miért nem akarja II.

 

Kedves Facér Pasi!

40-es nő vagyok, és a 22-es csapdáját magam is megjártam, mint oly sok hasonló helyzetben lévő nő : a férjem piált, elváltam, újrakezdtem, bánatomban elhíztam, egyedülállóként kicsit megkeményedtem, és túl önálló lettem - hiszen magamra maradtam minden gonddal. Nem egyszerű felállni ilyen helyzetből. Pokoli kemény diétával leadtam egy jó tizest, önsegítő könyveket olvastam, naplót írtam, megpróbáltam ismerkedni, megpróbáltam elfogadni az egyedüllétet - a stációkat nem lehet megspórolni.

Évekig nem voltam együtt senkivel, ez - bár szégyenlősen hallgat róla mindenki - egészségtelen, nem csak mint írod, a kis keserű ráncok miatt a száj körül, hanem amúgy is: meggyűri az idegrendszert, egyebekről nem is beszélve. De ami a rosszabb: kialakul az emberben valamiféle elátkozottság-érzés: hogy én nem kellek senkinek, meg sem kívánnak, minden pasi látja, hogy szükségem volna a szexre, gyengédségre, és elszalad.... Ezt is végigjártam.

Nem régiben találkoztam egy régi barátommal, aztán összeakadtam egy pasival, aki nem facér, viszont velem akart lenni, és nem is volt kérdés a számára, hogy én is akarom a szexet. Így aztán "megtört" az átok, ámde nem vagyok sokkal jobban. Mert időközben beleszerelmesedtem a barátomba, akivel remekül érzem magam, és akivel órákig beszélgetünk, gyakorlatilag évek óta kerülgetjük egymást - de semmi sem történik ezen kívül közöttünk. Én imádom azt a helyzetet, amikor várni lehet valakire, izgalmas, amikor még minden lehet, de a testem is követeli a magáét. Barátom egyébként nős, láthatóan tetszem is neki, szívesen van velem, de nem tudom, mit csináljak, sosem voltam vele direkt kezdeményező, az volt a maximum, hogy meghívtam vacsorára hozzám, és el is fogadta, de most húzza az időt.

Teljesen elbizonytalanodtam: lehet, hogy én beszéltem be magamnak többet a kelleténél vele kapcsolatban? Lehet, hogy ő csak élvezi ezt a helyzetet, és semmibe se akar belekezdeni? Sajna ez a korosztály sokkal több nőből áll, mint férfiból, meg azt is elfogadom, hogy a klassz pasik többnyire rég nősek, de akkor ami nekünk is járna, azt hogy és kitől kaphatnánk meg?

Drága Zsanett!

Te igazán bölcs nő vagy. Nem is tudom, hogyan adhatnék neked tanácsot. Ahogyan írsz az egyedüllét stációiról, a szexhiány lelki és fizikai következményeiről, az rémesen pontos. Próbálok arra a részére szorítkozni a problémának, ami a férfi-lelkivilágra vonatkozik.

Nincs min meglepődnöd, hogy a barátod húzódozik attól, hogy elháljátok a reményteli kapcsolatot. Könyörgöm: egy nős pasiról van szó. A korosztályotokból következtetve valószínűleg konvencionális körülmények között élő, beérkezett, testi-lelki kényelemhez szokott nős pasiról. Ne várd, hogy habozás nélkül tépi le rólad a ruhát! A leírásod alapján - ami lehet torzító, hiszen a te szemszögödből írja le az eseményeket - valószínűleg ő is vágyik rád, de a fent leírt konvenconális életvitelből fakadóan küzd még e vágy ellen. Azt reméli, egyszercsak elmúlik, vagy valahogy az ő közreműködése nélkül megoldódik a helyzet, hogy se vén impotens paprikajancsinak, se gyenge jellemű csalfa férjnek ne kelljen érezni magát.

Persze magától ez nem fog megoldódni, így előbb-utóbb (itt hosszúnak tűnő hetekről lehet szó) az ágyadban fogja találni magát. Akkor pedig majd jönnek az újabb problémák (persze egy rövidebb-hosszabb önfeledt időszak után...).

Csókol, a Facér Pasi

* * *

Szia!

Van egy fiú, akit három éve ismertem meg, de csak egy éve jöttünk össze. Elég gyorsan indult a dolog, csak volt egy kis bibi: neki volt egy barátnője, akivel elvileg már csak baráti kapcsoltban volt, de otthagyni nem tudta a lányt. Gyakran találkoztunk, mindig nagyon örültünk egymásnak, szerettük egymást. Most novemberben szakított a lánnyal, aki nagyon megbántotta őt, ezt csak később tudtam meg.

A baj a következő: azóta sajnos engem is kerül, utoljára karácsonykor találkoztunk. Azóta fel sem hívott, nem küldött üzenetet, semmi. Nagyon nehéz időszak volt, szenvedtem, fájt. Én nemigen merem őt keresni a fent említettek miatt, és sajnos amiatt sem, mert elég gyakran kaptam elutasítást.

A névnapja előtt már nem bírtam tovább, és küldtem neki egy sms-t, megírtam, hogy szeretem, és megkérdeztem, mi van vele. Azt írta, azt hiszi, már nem szeret. Erre még jobban elkeseredtem, és azóta sem enni, sem aludni nem tudok. És ez nagyon nehéz. Ma megint váltottunk pár levelet, jópofa vicceket küldtem neki, és azt írtam, nyertem egy utazást, és van-e kedve eljönni velem. Erra azt válaszolta: van!

Most akkor mit akar? Szerinted csak játszik velem?

Tudod, az a baj, hogy a remény hal meg utoljára, és én annyira akarom őt, nagyon szeretem.

Drága Niki,

Ha olvastad a korábbi leveleimet is, akkor tapasztalhattad, hogy az ilyen esetekben elég kiszámíthatóan válaszolok. Az olyan nőknek, akik olyan pasik miatt szenvednek, akikkel sosem voltak komolyan együtt, és amely pasik nem is erőltetik a gyakori találkozást, mindig azt mondom: verd ki gyorsan a fejedből az ürgét. Ráérsz majd szenvedni akkor, ha tényleg valami komolyabb dolog történik: a majdani gyermeked apja megcsal/elhagy/te megcsalod/te elhagyod stb.

Gondolom, persze téged az érdekel, hogy mi jár ilyen szituációban egy pasi fejében. A lefestett szitucióban a te pasid arra használ téged, hogy szenvedései közben meg tudja nyugtatni magát: van még, aki érdeklődik irántam.

Megbántotta a csaja, elbánt vele és ő elveszítette a tartását, a férfiúi önbecsülését. Ezért most folytonos megerősítést keres, de még az előzőt szereti és mindent az akkor kapcsolat viszonyrendszerében vagy tükrében lát. Durván, de érthetően kifejezve: szűzkurváskodik (az sms-flört ennek egy különösen gyáva formája), hogy bebizonyítsa magának, ha akarná, lehetne csaja. De most inkább még ahhoz gyűjti az erőt az ilyen megerősítéseken keresztül, hogy visszaszerezze az előző nőt, vagy tudat alatt neki imponáljon.

Remélem, elég riasztó képet festettem a helyzetről ahhoz, hogy megrázd magad és - ahogy egy korodbeli menedzser-démonhoz illik -, felemelt fejjel továbblépj.

Csókol, a Facér Pasi

Vissza a Facér Pasi oldalára