Halál egyenes adásban

Bármilyen cinikusnak és ízléstelennek tűnik mindenféle rangsorolás ebben a témában, minden újság-, televízió- és rádiószerkesztőség naponta hoz a hírek rangsorolásán alapuló döntéseket, mi kerül a címoldalra és miből lesz mínuszos apró hír. Úgy tűnik, a tragikus esetek sem egyformán tragikusak. A cikkben megszólaltatott neves újságírók és filozófusok elgondolkodtató képet festenek arról, hogy mi, olvasók és nézők hogyan és mire reagálunk, milyen tragikus híreken futunk át sebtében és melyek azok, amelyek napokig foglalkoztatnak mindenkit.

Van valamilyen furcsa együttműködés a média és a közönség között. A média a nézők igényére hivatkozva határozza meg egy-egy tragikus esemény hírértékét, a nézők és olvasók viszont a médiamegjelenítés által befolyásolva rendülnek meg. A hírérték a váratlanságtól, az esemény különlegességétől függ - mondják a médiaszakemberek. Fontos az esemény drámaisága is. Az újságok címoldala pedig az eladhatóságról szól. Az eladhatóság pedig - rólunk, nézőkről és olvasókról állít ki bizonyítványt. A szörnyű kifejezés, "katasztrófaturizmus" pontosan mutatja, miről van szó: mások szenvedése, tragédiája az együttérzésen túl másféle, borzongatóbb érdeklődést, izgalomkeresést vált ki sokakból.

A szerkesztőknek és kommentátoroknak a napi események bőségét kell a műsorok, újságoldalak szűkös keretei közé szorítaniuk. A meglepő, a szokatlan vagy megrázó esemény a hír. Fontos a távolság is - a küszöbünkön éhen haló ember nagyobb hatást gyakorol ránk, mint amikor rendszeresen olvassuk, hogy sok ezer kilométerre naponta hány gyerek hal meg alultápláltság miatt. Ez nem jelenti azt, hogy a távoli haláleseteknek kisebb a jelentőségük - de a megjelenítés mégis ezt sugallja. A váratlan, drámai esemény, az ütős képanyag, a politikai és tudományos aktualitás mind fokozza egy tragikus esemény hatását.