Kifelé a csigaházból!

Ugye, ismerős az érzés: legszívesebben a föld alá süllyednél vagy elszaladnál, pedig semmi különös nem történt, csupán valaki útbaigazítást kért tőled az utcán. Vagy egy házibulin odalépett hozzád valaki, és te sehová nem tudott elbújni. Vagy, ami még nagyobb csapás: a főnököd utasítására jövő héten előadást kell tartanod. A tünetek ismertek: szívdobogás, fejfájás, hideg verejték, pánik.

Túlságosan félénk vagy a szerelemben? Nem mersz kapcsolatot teremteni a fiúkkal? Szeretnéd, hogy olyan valaki adjon tanácsot, aki meg van arról győződve, hogy mindenhez ért? Írj levelet a Női Lapozó Facér Pasijának, aki sohasem téved, ráadásul él-hal azért, hogy női gondokon segítsen!

Nem vagy ezzel egyedül

A felmérések szerint ugyanis minden második ember ilyen problémákkal küszködik. Van, aki csoport előtt, van, aki már négyszemközt sem tud nyugodt maradni, ha meg kell szólalnia. Ilyenkor csak egy dolog segíthet: ki kell mozdulni a csigaházból!

A probléma elkerülése nem megoldás

A világért se próbáld úgy megoldani a dolgot, hogy elkerülöd a kényelmetlen helyzeteket, hiszen az sehová nem vezet. A félénk ember sokkal érzékenyebb a környezetével szemben, ezért sokszor teljesen elbarikádozza magát. Így próbálja megakadályozni, hogy a konfliktusok elérjék. Ezzel persze nagyon sok lehetőségtől is elvágja magát, és fennáll annak a veszélye, hogy az egész életét "elszalasztja". Elvégre az ember társas lény, ami azt jelenti, hogy alapjában véve társakra van szüksége! De ne gondold azt, hogy mindig mindenkinek meg kell felelned! Az sem igaz, hogy mindenki csak arra vár, hogy valami hibát kövess el vagy butaságot mondj. Általában ezt gondolod, ugye? Ezért vagy olyan kritikus magaddal szemben. Néha legszívesebben láthatatlanná válnál.

Stílusosabb félénknek lenni, mint butának és nagyszájúnak

Pedig jobb lenne, ha elgondolkodnál azon, hogy senki nincs, aki túlzottan bírálna, már csak azért sem, mert a legtöbb ember egyvalakivel van állandóan elfoglalva: önmagával. Amúgy pedig teljesen normális, hogy egy idegen vagy új környezetben először kényelmetlenül érezzük magunkat és idegesek vagyunk. Az pedig, hogy félénk természetű vagy, még nem feltétlenül jelenti azt, hogy nem lehetsz társasági ember.

Legfeljebb nem tartozol azok közé, akik minden idegennel rögtön jópofizni tudnak. Elég, ha a saját baráti körödben vagy felszabadult és spontán. Ne tévesszen meg a manapság oly divatos önmenedzselő embertípus, mert hidd el, ez a fajta viselkedés is legtöbbször csupán igen erős gátlások takargatására szolgál. Nekik ugyanis ez a technikájuk. Sokuk pedig igazán jobban tenné, ha nem mutogatná magát állandóan a reflektorfényben! Valószínűleg sokkal stílusosabb félénknek lenni, mint butának és nagyszájúnak egyszerre.