A saját lelki baját kompenzáló személyt ugyanis rögtön elárulja az úgynevezett "főnöki beszédstílus", amelyet a leigázott féllel szemben alkalmaz. Érdemes megfigyelni a buszon, villamoson, vonaton vagy boltban, vásárlás közben elcsípett párbeszédekből, hogy ki milyen módszerrel próbálja ellenőrzése és uralma alatt tartani párját, és persze a saját kapcsolatunkban is jobb, ha észrevesszük: akár mi, akár a párunk akar uralkodni a másikon. És ha véletlenül azon kapnánk magunkat, hogy kicsúszott egy főnöki mondat a szánkból, helyesbítsünk azonnal.
Íme néhány példa az uralkodni akaró fél szó- és mondathasználatából, azaz a főnöki beszédből:
"Erről most nem beszélünk!"
"Nem, ezt nem fogjuk megtenni!"
"Befejeztük a beszélgetést!"
A főnök magának követeli a jogot, hogy kettejük nevében beszéljen. Az ő értelmezésében a "mi" azt jelenti, hogy "Én vagyok a kapcsolat felelőse."
"Nem tudod nem elszúrni, ugye?!"
Tipikus. Egy főnök vezette párkapcsolatban a jog, hogy kritizálhat, csak neki adatik meg. Minél többet kritizál a főnök, annál biztosítottabbnak látja a hatalmát, a másiknak ezáltal egyre kevesebb hatalma (de mondjuk inkább úgy, hogy beleszólása) lesz, következésképpen pedig egyre kisebb az ellenállása. Minden egyes kritikus megjegyzésével, amivel valósággal megbélyegzi a másikat, autoritását erősíti.