Álnok harc az önbizalomért

Amikor a másik fél kér valamit, a főnök azt mondja:
"Majd meglátjuk."
"Talán, majd szólok, ha eldöntöttem."
Ahelyett, hogy tiszta választ adna, a főnök itt azzal emlékezteti hatalmára párját, hogy megváratja. A főnök számára az, hogy kérnie kell, szolgaiságot jelent. Ezért a főnök soha nem kér vagy kérdez semmit. Kijelenti inkább, hogy ezt és ezt fogjuk csinálni:
"Az idén Horvátországba megyünk!".
Ha a közös megegyezés elkerülhetetlen, akkor inkább egyedül cselekszik, mintsem elveszítse a hatalmát:
"Egyedül fogok szabadságra utazni."

"A te hibád, nem az enyém. Te tehetsz arról, ami történt."
A főnök természetesen soha nem vállalja a felelősséget, és nem is kér bocsánatot. A bocsánatkéréssel elismerné tökéletlenségét, ezáltal szinte kínálja a lehetőséget arra, hogy őt is kritizálják. Mindig vigyáz arra, hogy felsőbbrendű pozícióját megőrizze. A legjellemzőbb kijelentései:
"Te beteg vagy!"
"Nem veszed észre, hogy inkább neked vannak problémáid?!"
E két utóbbi mondatra figyeljünk. Sokan használják.

"Jobb, ha vigyázol!"
"A helyedben én nem tenném!"
Ebben az esetben nem is a főnöki beszéd az, ami az autoritást sugározza, hanem inkább a figyelmeztetés hangulata, amely azt a félelmet táplálja a másikban, hogy mi fog történni, ha nem hallgatja meg a főnököt. A megfélemlítés a lényeg.
"Ha nem teszed ezt vagy azt, akkor nem szólok hozzád!"
Legrosszabb esetben persze jön az, hogy:
"Ne akard, hogy felemeljem a hangom (vagy a kezem)".