Álnok harc az önbizalomért

"Megoldatlan problémáid vannak az apáddal való kapcsolatodban."
"Te egy igazi hisztérika vagy."
"Te képtelen vagy kifejezni az érzéseidet."
A főnök-szindrómától szenvedő partner soha nem kérdezi meg igazi érdeklődéssel a másikat, hogy mi van vele. A főnök mindig csak megmondja, és a "szerintem" vagy "az én véleményem szerint" felvezető szavak nélkül persze, hogy mi a véleménye a másikról. Csalhatatlannak tűnő érzékkel tesz kijelentéseket a partnere erősségeit, gyengeségeit, karakterét, pszichés állapotát és értékeit illetően.

Ne tévesszen meg senkit az, hogy mindannyian használjuk a főnöki beszédet időnként, de persze csak alkalmanként. Nem a szóhasználatról van szó, mert a fentebb leírt mondatok időnként elhangozhatnak, természetesen. Inkább az a lényeg, hogy mikor, milyen helyzetekben használja a főnökösködni akaró fél ezeket a mondatokat. Például ha a napi tennivalókat osztjuk ki a másiknak, azzal nincs gond, de a másiknak is joga kell hogy legyen ugyanehhez. Amikor azonban az egyik kiosztja, a másik meg teljesíti a parancsokat, az már főnöki viselkedésre utal. Az uralkodni akaró fél lekicsinyli, nem tiszteli és kihasználja a másikat.

A "főnök" tulajdonképpen egy játszmát játszik, önbizalmának megerősítéseképpen. Azzal, hogy folyton kritizál, hogy mindig mindent jobban tud, elveszi az önbizalmunkat, és ezzel automatikusan alárendelődünk neki, ezután már könnyű lesz uralkodnia. Ha észrevesszük, hogy párunk a leírtakhoz hasonló viselkedéssel próbál meg felülkerekedni rajtunk, hívjuk fel a figyelmét erre a játszmára, és ne hagyjuk, hogy ezekkel a kritikákkal elvegye az önbizalmunkat.