Szeretlek, de nem vagy az enyém

Lehet, hogy te is azt gondolod, ha a barátod féltékeny rád, az azért van, mert nagyon szeret téged. Pedig a féltékenység legtöbbször birtoklási vágyból fakad, aminek pedig nem sok köze van a szeretethez. A birtoklási vágy emberi gyengeségből ered, ami arra késztet, hogy korlátozzuk azt, akit a legjobban szeretünk.

Ha párod meg akar változtatni, vagy ultimátumod ad, hogy csak akkor maradhatsz mellette, ha elfogadod a feltételeit, és úgy viselkedsz, ahogy ő szeretné: akkor jobb, ha kilépsz ebből az egyoldalú és követelőző kapcsolatból. Sem neked, sem neki nincs joga ahhoz, hogy feltételeket szabjon a másiknak és személyiséged megváltoztatására kényszerítsen. Nem szabad feladni önmagad, és nem szabad ezt követelned a másiktól - ezzel csak megfojtjátok egymást.

Ha ezeket gondolod, és elfogadod, akkor nem csak őt teszed szabaddá, hanem magadat is. Mert nem láncolod magadhoz láthatatlan béklyókkal, hanem elengeded őt, hogy járja a saját útját, hogy élje a saját életét. És megadod magadnak a lehetőséget, hogy járd a te saját utadat, és ne kerülj függőségi helyzetbe egy másik személytől. Mert te sem élheted az ő életét és ő sem élheti a te életedet.

"Mert amikor még kötődsz, ragaszkodsz, még nem szeretetet ajánlasz a másiknak, hanem láncot, amely téged is, őt is köti. A szerelem pedig csak szabadságban tud létezni. Az igazi szerelmes a szeretett személy javát keresi, ennek legfőbb feltétele, hogy a szeretett személy szabad legyen a szerelmesétől." (Anthony De Mello)