A vita folyamán több résztvevőtől és különböző szemszögekből is elhangzott, hogy pszichés fejlődésünk, általános szocializációnk során rengeteg élményt, viselkedésmintát és - gyakorta tudattalanul - frusztrációkat is magunkba szívunk. A nem kiegyensúlyozott családi élet, a torzult apa- és férfikép a felnőttkorban sokféleképpen jelentkezhet újra. A tendencia azt mutatja, hogy a nők az apjukhoz hasonló társat választanak, még akkor is, ha az ellenkezőjét akarják, mert a minta meghatározó a választásban. Így folytatódik az a végtelen láncolat, amely rosszul működő és esetenként erőszakkal élő családokat produkál újra meg újra. Ilyen értelemben a gyerekkorban elszenvedett bántalmazások szinte determinálják az egyént arra, hogy hasonló, sőt akár ugyanolyan életet válasszon, mint felmenői. Persze maga a választás is eleve meghatározott: a szülők foglakozásából, életmódjából elég nagy biztonsággal meg lehet jósolni, milyen élet vár majd a gyermekre. Ilyen alapon tehát leginkább az áll be örömlánynak, aki valaha valamilyen erőszakot szenvedett el. Kivételek persze mindig vannak, de a disputa nem erről szólt.
A vita meghívott vendégei Klettner Anikó klinikai szakpszichológus és Juhász Géza, a Habeas Corpus Munkacsoport jogvédője, a Prostitúció Nélküli Magyarországért Mozgalom tagja. Juhász Géza álláspontja szerint a prostitúció maga az erőszak, mert a férfiak olyan aktust vásárolnak, amelyben a nő feletti hatalmat gyakorolhatják. Ráadásul a prostitúcióhoz vezető helyzet is erőszakos, és a férfi-nő közötti egyenlőtlen viszony egyenlőtlen gazdasági helyzetre vezethető vissza. A pszichológus szerint azonban a férfi a szexszel mindenképpen örömet akar szerezni partnerének, ám az egyre gyakoribb női teljesítmény- és orgazmuscentrikusság feszültséget okoz. A feszültség pedig karöltve jár a merevedési zavarral. Ez az önértékelési zavar is gyakorta késztet férfiakat prostituálttal való, személytelen aktusra, amelyet akár kihelyezett önkielégítésnek is nevezhetnénk. Ez rövid távon sem megfelelő megoldás, hosszú távon pedig kiváltképp nem az.
Felmerült, hogy nők párkapcsolatukban szexmegvonás által - vagyis a szexuális élet beszüntetésével - is büntethetik partnerüket, ami szintén örömlányhoz űzheti a férfit. A jog szerint azonban ez a kategória nem létezik. Mivel minden ember önmaga rendelkezik a testével, nem kényszeríthető olyan tettre, amelyet nem akar, így tehát a házastársi kötelességként is gyakorta aposztrofált szexualitás sem értelmezhető. Azzal mindenki egyetértett, hogy amíg a kommunikáció helyén van a két fél között, amíg képesek érzelmeket kinyilvánítani, nem merülhet fel a szexmegvonás általi büntetés.