Elképesztő, hogy mi mindent fogadunk el igazságként, ha elég sokszor halljuk. Valószínűleg sokunkkal előfordult már a következő esethez hasonló. Kockázatot vállalt: drasztikus frizuraváltást hajtott végre, de nem bánta meg. Ragyogóan néz ki, tetszik önmagának, örül, hogy megtette. Következő nap felveszi legszexisebb ruháját, önbizalommal telve elindul a munkába, a liftben azonban egyik ismerőse unottan megjegyzi, "Á, levágattad a hajad. Miért?" Abban a pillanatban mindenét odaadná egy kalapért, és már sehogy sem érti, miért kellett levágatnia a haját.
De mi is az önbecsülés? Nehezen megfogalmazható. Mert az önbecsülés nemcsak azt jelenti, hogy jól érzem magam a bőrömben, büszke vagyok a teljesítményemre vagy tetszem magamnak a tükörben. Az önbecsülés azzal kapcsolatos, ahogyan megítéljük önmagunkat és "hasznosságunkat". Az önbecsülés az a képesség, hogy értékesnek látjuk magunkat. Sokan megfordítjuk az alapigazságot. Azt hisszük (mert kényszerít rá a közvélemény, vagy mert belénk sulykolták gyerekkorunkban), hogy önbecsülésünk a külsőnktől függ, holott fordítva van: ha képesek vagyunk értékesnek látni magunkat, akkor a tükörképünket is szépnek tartjuk.
Az alacsony önértékeléssel rendelkezők a kritikát, a negatív dolgokat sokkal könnyebben hiszik el, mint a dicséreteket. A belső hang azonnal leértékeli a kapott dicséreteket, a negatív történéseket pedig felnagyítja. És ez így mehet addig, amíg a szenvedő alany depressziós lesz, gyógyszeres kezelésre szorul; de létezik egy másik alternatíva is. Gondolatban csapjunk az asztalra, és kiáltsuk világgá, elegünk van abból, hogy folyton a környezetünknek akarunk megfelelni. Persze, nem fog menni egyik napról a másikra, mint ahogy önbecsülésünk elvesztése sem történt pillanatok alatt. Hosszú gyerekkori évek alattomos negatív behatásai rombolták szisztematikusan az önmagunkról alkotott képet, hogy amire a felnőttkorba lépünk, ne legyen kedvünk az önmegvalósításhoz. Ekkor már nem is tudjuk, ki kuporog a porhüvelyünkben, csak a konvenciók és az adott környezet elvárásai által szocializált lényt ismerjük, aki valahol nagyon mélyen érzi, nincs ez így rendjén.
Ne engedjük, hogy rátelepedjenek a lelkünkre, se szülő, se barát. Ne tagadjuk meg és ne adjuk fel önmagunkat, senkiért. Ha feláldozzuk magunkat a családi tűzhely oltárán, abból senki nem profitál. A legfontosabb azonban az, hogy fogadjuk el, nem tetszhetünk mindenkinek! A családtagjaink szeretnek, elfogadnak, szépnek látnak, és van vagy lesz egy párunk, aki számára mi vagyunk a legszebb és legértékesebb. Örüljünk vele együtt önmagunknak.
Ajánlat
Önbecsülés-teszt a weben
Mi is az önbecsülés? - "Tudatosan élni, önmagunkat elfogadni, önmagunkért felelősséget vállalni, magabiztosnak lenni, céltudatosan, valamint tisztességesen élni - mindennek gyakorlása elengedhetetlen önbecsülésünkhöz."
Korábban
A boldogság titka - A pénz és a hatalom nem boldogít. Pszichológiai kutatások eredményei szerint az amerikaiak a befolyást és az anyagi jólétet nem említik a boldogsághoz szükséges dolgok között, ehelyett viszont ide sorolják az önbecsülést, a kompetencia érzését, az autonómiát és a szeretteikhez való kötődést.
Nem hiányzik a könyvespolcáról?
Az önbecsülés iskolája - A kötetben ismertetett pszichológiai módszer célja: a gyenge önbizalommal rendelkező fiatalok önbecsülésének helyreállítása.
Iskolai önértékelés
Fórumajánló: Mitől függ, hogy ki mire értékeli magát?