Nem egy levelezőnk akár a válás gondolatáig is eljut, annyira makacsnak tűnik a férj, a partner hozzáállása. Legtöbb esetben a férfi valóban kötődik társához, mondhatjuk, szüksége van rá és nem is szeretné felbontani a kapcsolatot. Ugyanakkor változtatni sem szeretne. Számomra úgy tűnik, ilyenkor a férfi valahol a szabadság, a függetlenség homályos illúziójában él és például a gyermekvállalás ennek elvesztését jelentheti számára. Gyakori, hogy az amúgy boldog apukák tulajdonképpen féltékenyek a babára, aki bizonyos mértékig kiszorítja őket korábbi "fejedelmi" pozíciójukból. A munkában elmerülő férfi is óvatos megítélést érdemel - manapság nehéz a munkavégzés ésszerű mennyiségét megállapítani. Ha azonban a házastárs komoly elhanyagolást érez, akkor bizonyára valamilyen munkába menekülésről van szó. Ez is a személyes függetlenség szféráját hivatott fenntartani - és az érzelmi kapcsolatban való elmerülés félelme ellen nyújthat védelmet. Pszichológiai szempontból mindkét esetben azt mondhatjuk, hogy ez a férfi részéről egyfajta éretlenség, a felnőttségnek csak egy részleges vállalása.
A következőkben két példát közlünk a a fentiekre.