Habár nők és férfiak egyaránt lehetnek dühösek, nagy különbségek vannak abban, hogy ezt kifejezhetik-e, és ha igen, hogyan. Kultúránkban férfiasnak tartjuk, ha fiúk haragjukat, indulataikat fenyegető fellépéssel, szóbeli vagy fizikai inzultusokkal fejezik ki. Ugyanezt nőktől sokkal kevésbé fogadjuk el. A nők ezért úgynevezett passzív-agresszív megoldásokhoz kénytelenek folyamodni például sértett duzzogáshoz, destruktív pletykálkodáshoz - mondja a női harag egyik kutatója. Ugyancsak a társadalmilag kialakított nemi különbségek közé tartozik az, hogy nők inkább keresik a konfliktusok megoldását, ha dühös személlyel bajlódnak, mint a férfiak.
Egy kutatásban azt vizsgálták, hogy férfiak és nők hogyan élik át haragjukat, mennyi ideig tart a düh és mi váltja ki. A düh előfordulásának gyakoriságában nem találtak lényeges különbséget a nemek között. Ugyanakkor a férfiak magasabb értékeket mutattak a fizikai agresszió és az impulzivitás terén, gyakrabban voltak kifejezett bosszú-motívumaik, és inkább alkalmaztak kényszert a másikkal szemben, mint a nők. A nőknél a düh állapota sokkal hosszabb ideig tart, erősebb a sértettség érzése és kevésbé fejezik ki haragjukat. Jobban hajlanak arra, hogy "leírják" azokat, akik megbántották őket. Ezek a különbségek férfiak és nők között az öregedéssel sem csökkennek.
A női düh kutatói sok száz nő vizsgálata alapján megállapították, hogy a dühöt kiváltó tényezők leggyakrabban az alárendelt, kiszolgáltatott helyzet, igazságtalanság és mások felelőtlensége. A düh tudatosítását és kifejezését elkerülő nők számára megnő a szorongás és a pánikrohamok kockázata.