Add ki a dühödet, és maradj egészséges!

A harag és düh a pszichológia elhanyagolt területe, mondják kutatók. Hétköznapi megítélésük általában nem kedvező, főként azért, mert összekeverjük az agresszivitással. A pszichológiai irodalomban szó esik a düh kifejezésének egészséges hatásáról, másrészt szokás problémás dühöngésről is beszélni, amire kezelés a megoldás. A dühös nőkkel is foglalkoznak a szakemberek.

A hagyományos női szerep előírja, hogy a nő passzív, befogadó, és fontosnak érzi, hogy odafigyeljen a másikra. Ezek és más hagyományok arra kényszerítik a nőket, hogy mindazon érzéseiket, késztetéseiket elfojtsák, amelyek nem illenek ebbe a képbe. Különösen érvényes ez a szexualitás és a harag kifejezése területén. A téma kutatói kérdőíves és online-kérdőíves vizsgálataikban elgondolkodtató összefüggéseket találtak a két terület között. Vizsgálati alanyaiknak 66 százaléka heteroszexuális, a többi homo-, illetve biszexuális nő volt. Életkor, származás és jövedelmi kategória tekintetében nagyon széles skálán helyezkedtek el.

Azoknál a nőknél, akik hajlottak haragjuk elfojtására, saját testükkel, szexuális vonzerejükkel kapcsolatosan több negatív képzetet találtak és sokkal több rossz fizikai tünetet, például fájdalmat észleltek szex közben. A heteroszexuális nők harag-érzései gyakoribbak voltak, és általában kevésbé pozitív nézeteik voltak saját szexualitásukról, mint a homo- és biszexuálisoknak. A fehér nők kevésbé hajlottak a düh érzésére, mint a mintában szereplő nem fehérek. Vizsgálták a dühhel kapcsolatos hátrányos hiedelmeket is. Ilyen például az a feltevés, hogy a nőket felizgatja, ha egy férfi dühös. Úgy találták, hogy minél magasabb képzettségű egy nő, annál kevesebb ilyen hiedelme van. Azok a nők, akik elfogadják az ilyen dühvel kapcsolatos hiedelmeket, nem szokták kifejezni szexuális témákkal kapcsolatos haragjukat.