Szexuális elakadások

A szexualitás, az örömszerzés képessége ősi ösztön, de teljesítményközpontú világunkban ezt is tudatos irányításunk alatt szeretnénk tartani. Nem ismerjük eléggé testünket, nem élünk harmóniában önmagunkkal. Dr. C. Molnár Emma pszichoterapeutát kérdeztük az okokról.

- A nő ezer arca képesség- és kapcsolatelemző, fejlesztő kurzusaid egyik témája a szexuális elakadás. Pontosan mit értesz ezen?
- Nem szexuális, inkább libidóelakadásnak mondanám. Freud jóvoltából sok ismeretre tettünk szert a jelen és a múlt személyiségformáló szerepéről, idesorolom az örömelvűséget és az ösztönös kínkerülést, amely iránytűként szolgál érzelmi és szexuális életünkben is. Mindkét fogalmat a neveltetés és a kulturális környezet tölti meg tartalommal. Ha nem ismerjük szexuális késztetésünk hullámzásait, és nem vagyunk tisztában azzal, hogy ezt az ösztöneink és nem a tudatunk irányítja, elveszíthetjük örömszerző képességünket, és megmarad a szorongás, a kín, jön az elakadás. Ha a szexualitás tudatos lenne, elég volna hozzá a nemi különbség, de jól tudjuk, hogy ez nem igaz. Mindig választunk, és a "jó" választás egyik "bizonyítéka", hogy az ösztönös egymásra találás juttat el a csúcsra.

- De ez nem mindig teljesül be.
- Az a baj, hogy egyre távolodunk ösztöneinktől, és egyre kevésbé ismerjük a testünkben lezajló változásokat. Azt hisszük, hogy mindent az irányításunk alatt tarthatunk, közben éppen saját testünk árul el minket. A szexuális életben nem mi, hanem hormonjaink a döntő tényezők. A nő életét a 28 napos ciklus határozza meg, amelynek első felében jelentősen emelkedik az ösztrogénszint, majd csökken, és a menstruáció után újra emelkedik középidőig. Érdemes lenne ilyenkor napról napra fotózni, ahogy kivirágzik a nő, majd bezárja "szirmait". Az Énekek éneke így írja ezt le: "Szemeid, mint a galambok a fátyolod mögött. A hajad, akár a kecskenyáj, amely leereszkedik Gileád hegyéről". Az arcon jól nyomon követhetők az energetikai változások. Amikor az ösztrogénszint telített, a bőr sugárzik, a szem kifényesedik, a haj selymesebb, a száj hívogatóan duzzad. Mindez felszólítás a férfinak: Gyere, most vagyok vágyam teljében! Aztán elmúlnak ezek a napok, és a jelek is elhalványodnak. Ez természetes, ha ismerjük és figyelünk ezekre a változásokra, nem riadunk meg saját reakcióinktól.

- Miért nem fogadjuk el ezt a hullámzást?
- Korábban már beszéltünk a nemi szerepek és határok halványulásáról. Manapság a teljesítménykényszer már a szexuális életet is irányítja. A kapcsolatokban a két fél nem társ, hanem rivális. A nők nem fogadják el, hogy a férfi reaktív lény, azonnal válaszol a hívójelre és mindig készen áll arra, hogy vággyal telítve közeledjen a másik nem felé, ugyanakkor bennünk ez a ritmus nem lüktet. Természetesen a nő számára is fontos az orgazmus, de nem mindig képes rá, és ez elbizonytalanítja, úgy érzi, hogy valami baj van vele. Ráadásul a legtöbbször a férfiak sem megértők, mert ők is félnek a kudarctól. Egész szexuális kultúránk azt sugározza, hogy teljesíteni kell, és mindig azonos hőfokon égni.
Hétköznapi példával élve: tudjuk, hogy az az egészséges, ha naponta másfél liter vizet iszunk, de nem ijedünk meg, ha kevesebb is elég. Ezt az elvet a párkapcsolatokban nem érvényesítjük. Az általános elvárások észrevétlenül irányítják életünket. Gondoljunk csak a viktoriánus korra, amikor bűn volt élvezni a szeretkezést. A nők szégyellték, ha örömöt okozott nekik a szex, mert az erkölcstelen és nem felel meg a társadalmi elvárásoknak. Manapság épp a ló másik oldalán tartózkodunk, a nő férfi módjára szeretkezik, és a minőséget háttérbe szorította a mennyiség.

- Mondanál erre konkrét példát?
- Egy 50 év körüli hölgy kért segítséget, mert biztos volt benne, hogy a férje megcsalja. A gyanút az ébresztette benne, hogy egyre ritkábban szeretkeztek. Kérdeztem, hogy ez mit jelent, azt válaszolta: hetente csak 1-2 alkalommal tör rá párjára a vágy. Fel sem merült benne, hogy a kor előrehaladtával a szexuális késztetés a helyére kerül, lecsendesedik, és egyenértékűvé válik az összetartozás biztonságával.