A fenti vizsgálatok kétségkívül eldöntötték, hogy a valódi gyógyszerek hatása - fajtától függően -, erősen épül a placebohatásra. Nyilván egy antibiotikumra ez kevésbé áll, és legerősebben a pszichés állapotokat befolyásoló szereknél várható igen erős placebohatás. Egy vizsgálatban az volt a meghökkentő, hogy szkizofrénekre jobban hatott az antipszichotikum, ha aktív szerként adták be, mint amikor ugyanazt placebóként kapták.
De a placebohatás két mostanában elvégzett vizsgálattal vált minden szkeptikus számára is kézzelfoghatóvá. Andrew F. Leuchter és munkatársai EEG vizsgálattal igazolták, hogy az "antidepresszánsnak" álcázott placebóra javuló betegek agyában igen markáns változások történtek a gyógyulással arányban. Helen Mayberg és munkatársai 2002-ben pozitronemissziós tomográfiás vizsgálattal követték a placebohatást. A placebót itt is antidepresszánsnak álcázták, s a gyógyult betegeknél szintén alapvető módosulásokat tapasztaltak az agyműködésben. Mindkét kutatócsoport arra következtetett, hogy a placebo egyáltalán nem "inaktív" szer. A placebohatást tehát komolyan kell venni, mert nélküle valószínűleg a gyógyszerhatás sok esetben igen gyenge volna, vagy nem is volna. És ne feledjük, hogy a rosszul alkalmazott placebohatás káros is lehet, ezt nevezzük nocebohatásnak. Ilyen az, amikor az aggódó beteg a gyógyszertájékoztató összes mellékhatását produkálja - esetleg csak nocebohatásként.