Ne félj a szerelemtől!

A modern társadalmak egyszemélyes háztartásait, a szingli életmódot vizsgáló szociológusok arra következtetésre jutottak, hogy a mai felnőttek számára nem csak a házasság okoz nehézséget, hanem egyre többen képtelenek az intim kapcsolatok bármely formájának, mint szerelem, barátság fenntartására. Az elköteleződés még sosem járt annyi kockázattal mint manapság, ez pedig az intimitás újraértelmezését követeli meg mind a férfitól, mind a nőtől.

Felejtsük el a magas válási arányszámokat, a házasságon kívül született gyerekeket és mindazt, amiről a család és a házasság válsága címen oly sokat olvashattunk mostanáig - írja Frank Furedi angol szociológusprofesszor. Szerinte ma már más a baj, legalábbis erre utalnak azok a statisztikák, melyek az egyszemélyes háztartások számának lendületes növekedését mutatják a világ összes fejlett országában. Az egyedül élő felnőttek példája alapján nem annyira a család intézményének válságára kell gondolnunk, hanem arra, hogy ebben a szoros, közeli személyes kapcsolatok alapvető nehézsége nyilvánul meg.

A pszichológia, legalábbis a modern nyugati világban, nagy jelentőséget tulajdonít annak, hogy az érett felnőttek képesek legyenek önállóságukat megőrizve szoros, erős érzelmi kapcsolatokra, szerelemre, szeretetre, barátságra. A dolog korántsem ellentmondásmentes, hiszen a másik fő követelmény a "légy önmagad" követelménye. Azt pedig jól tudjuk, hogy szoros érzelmi kötelékben igencsak nehéz megőrizni függetlenségünket. Ha ehhez még hozzátesszük a fejlett társadalmakban maximálisan elvárt alkalmazkodóképességet a szűkebb környezet és a társadalom elvárásaihoz, akkor igazán bonyolult képlet előtt állunk.

Furedi, szociológusként, elsősorban a mai kultúrát teszi felelőssé az intimitásra való képtelenség tömegessé válásáért. Úgy véli, hogy a mai fejlett társadalmakban a felnőttek közötti kapcsolatok hagyományos formái elvesztették vonzerejüket. A mai házasságkötéseket és együttélési kapcsolatokat már régen nem a családi vagy közösségi elvárások diktálják, mint az előző századokban. Mint minden más területen, úgy a társválasztásban is a személyes szabadság nyilvánul meg. A társkapcsolatokat összetartó erők is szinte kizárólag személyes motívumokra alapozódnak, mint vonzalom, szerelem, felelősségvállalás. Egy pár számára egyre kevesebb összetartó erőt jelent a családi vagy közösségi helyeslés vagy rosszallás.
Bár sok egyedül élő meglehetősen cinikusan nyilatkozik, ha romantikus érzésekről esik szó, egy vizsgálat kimutatta, hogy az egyedül élők fele nyíltan vagy titokban folyamatos erőfeszítéseket tesz, hogy partnert találjon. A cinizmus talán arra utal, hogy ezek az emberek alapvetően félnek az intim kapcsolattal esetleg együtt járó csalódástól, szenvedéstől.