Miről szól hát a szerelem mostanában? Semmi esetre sem kötődésről, önfeláldozásról vagy életre szóló elkötelezettségről. Sokkal inkább az önmegvalósításról, önállóságról és a személyes fejlődésről - amihez ugye, szükség van partnerekre. Az önmegvalósítás és az elköteleződés közötti dilemmát régebben a romantikus szerelem eszménye oldotta fel. Ez azonban hagyományosan az ilyen érzéseket tartósan ápolni képes nők jelenlétéhez kapcsolódott, akiktől elvárták, hogy a tartós kapcsolat érdekében lemondjanak önálló törekvéseikről. A hagyományos női szerep megváltozásával, a női önállóság és önmegvalósítási igény fokozódásával a szerelem egyre kevésbé kínál megfelelő ideológiát a tartós elkötelezettség fenntartásához. Így a hagyományos családi és közösségi összetartó erők után ez az erőforrás is kimerülni látszik.
Úgy tűnik, hogy az elköteleződés problémája nem korlátozódik a szerelemre és családra. Az adatok azt mutatják, hogy a munkatársi és baráti kapcsolatok is meggyengültek. A magányos életmód szószólói gyakran hivatkoznak arra, hogy ma inkább a baráti kapcsolatok nyújtják az intimitást és támogatás, és nem a család. Ezzel szemben a felmérések szerint a harmincas korosztályhoz tartozóknak nagyjából feleannyi baráti kapcsolata van, mint harminc vagy negyven évvel ezelőtt.
A személyes én kultusza, amit a mai kultúra állandóan megerősít, romboló hatású az elköteleződésre - és a mások iránti felelősségvállalásra. Ha a kultúra nem ad értelmet a személyes, intim kapcsolatoknak, akkor az ilyen kapcsolatok inkább a szorongás forrásává válnak. A személyes elköteleződés és a szenvedélyesség egyre inkább úgy jelenik meg, mint kockázat. Ez csökkenti a társadalom elvárásait a kapcsolatokkal szemben, leértékeli a személyességen alapuló kötődést. Szenvedélyesség és spontaneitás nélkül viszont a személyes kapcsolatok a piaci szférában tapasztalható célszerű csereügyletekké válhatnak, az intimitás pedig a különféle testi és lelki élmények keresésévé, egyfajta fogyasztói magatartássá alakul.
Az angol szociológus szerint a helyzet mégsem reménytelen. A hagyományos világ utáni nosztalgia nem kínál valódi kiutat, az a világ tényleg megszűnt. A régi, megnyugtató bizonyosságok eltűnése viszont megnyitja az utat új megoldások keresése előtt. Az intimitásnak és a személyes érzelmi kapcsolatoknak új értelmet kell adni, ez a modern ember előtt álló feladat.
Lust Iván