A gépi kód viszont fontos. Agyunk több részből áll, ezek közt kommunikáció zajlik. Jay E. Harris pár éve írt is egy könyvet, az a címe: Hogyan beszélget az agy önmagával? (How the brain talks to itself?) Ha valaki azt mondja vagy gondolja, "teljes kudarc az életem", akkor a következő történik. Agyának egy másik része, amely hallja ezt, elhiszi, hisz miért mondana az agy egy másik része hamis állítást önmagáról. Elhiszi és eltárolja. Amikor többször hallja, az állítás bizonyossággá válik. Ezt nevezzük hiedelemnek. Persze a hiedelmek korábban keletkeznek, az agy "öndefiniáló" része a személy kicsi korától hallja ezt külső személyektől, és mert azok a személyek igen fontosak (pl. apuka, anyuka), hát tényként raktározza el a tőlük nyert információt. A hiedelmekből alakul ki az identitás. Sok rossz hiedelemből negatív identitás alakul ki.
Na most, mi történik, ha cselekvésre kerül a sor. Az agy végrehajtó része megkérdezi az öndefiniáló részt, "képesek vagyunk-e ezt vagy azt végrehajtani?". De mivel a személy évek óta úgy definiálta magát, mint a megtestesült kudarc, a válasz úgy szól: "meg lehetne épen próbálni, de nem érdemes". Közben a személy célkitűző apparátusa éppen úgy dönt, hogy most már muszáj lépni az életben, meg kell felelni az aktuális kihívásnak. Azonban már csak ő akarja ezt, "csapata" nem áll mögötte, mert ők úgy vélik, "ez nekünk úgysem megy". A végeredmény: erőtlen próbálkozás, amely kudarchoz vezet, és igazolást nyer ismét a kiinduló feltevés. Ez az önbeteljesítő jóslat.
Hogyan programozzuk ez esetben helyesen az agyunkat? Hát például minden ilyen típusú kijelentés általánosítás. Mint ilyen, általában akarja bejósolni a személy minden jövőben beinduló aktivitását. Vagyis eleve kudarcra ítél minden próbálkozást. Kijavítani az évek óta folyó hibás programozást azt jelenti, hogy megkérdezzük: miben is vagyok pontosan kudarc? Mit is nevezek kudarcnak? Tényleg kudarc az, amit annak hiszek? Nincs-e találóbb szó arra, amit most kudarcnak nevezek? A nyelvi pontatlanság tévesen kiadott önmegsemmisítő parancs.
Az ilyen kérdésekre gyorsan kiderül, hogy az illető számtalan dologban sikeres, de egy dolog itt és most nem ment neki, és ezt totális kudarcnak éli meg, mert a kudarcot úgy definiálja, hogy "aki még ezt sem tudja elérni, az totál gáz" (Elnézést, ha van ilyen nevű cég.) Amiben más szerint sikeres, azt ő "alapnak" tekinti. Egy ismerősöm öt nyelven tud. De szerinte azt bárki megtanulhatja.
A csapda a következő: amit meg tudok csinálni, az nem lehet siker, hiszen, ha egy olyan béna, mint én, meg tudta csinálni, akkor az semmiség. Vagyis a kudarc, a csúnyaság, a balsors hiedelme nem cáfolható meg tényekkel. Megnyertem a futóversenyt? Gyenge volt a mezőny. Én nyertem a szavalóversenyt? Itt valami félreértés lesz. Nyert a lovam? Megóvjuk a futamot.
A rossz program nem javul meg attól, ha lefuttatjuk százszor. Vissza kell tehát térni a nyelv újratanulásához. Például nincs kudarc. Rossz a szó, mert nem mutat előre. Ez egy büntető, megsemmisítő szó. Gátló gépi kódokra fordítódik le. Attól függően, mi is volt az, amit kudarcnak neveztünk, rengeteg előremutató megfelelő szavunk van rá: tapasztalatot szereztünk, hogy ez így nem megy. Legközelebb másként próbáljuk. Ha a kudarc valami elutasításból fakad, akkor arra kell gondoljunk, hogy itt és most ennek az embernek nem feleltünk meg, de ebből nem következik, hogy velünk van a baj. Lehet a másikkal, de az is lehet, hogy itt és most egyszerűen nem jött össze a nagy egymásra találás az összevont szemöldökű HR-sel, vagy azzal a helyes fiúval/lánnyal. Kedvenc mondásom: az élet egy tanfolyam. Hogyan várhatjuk el egy tanfolyam résztvevőjétől, hogy mindig minden sikerüljön? Nincs kudarc, csak próba, megoldási kísérlet.