Gyermekkori félelmeink

Mitől lehetséges az, ha egy nyugodt, higgadt, példamutató, értelmes gyermek olyasmitől fél, amit tulajdonképpen nem is lát. Túl élénk a fantáziája? Rémeket lát? Benda Viki a gyermekkori félelmekkel kapcsolatban ad tanácsot a szülőknek.

Kedves Viktória!

Kislányom négyéves, októberben beszélgettünk arról, hogy ő mitől fél. Sok mindent felsorolt és a végén alig merte kimondani, hogy attól is fél, amikor olyan dolgokat lát, amik nincsenek ott. Nem értettem, mi lehet az. Éppen a konyhában ültünk, és mondta, hogy egyszer a hűtő előtt látott valamit, közben odabújt az ölembe, és láttam rajta mennyire fél. Azt mondta, hogy máskor is látott már ilyeneket a házban, de kint még sosem. Nem tudtam tovább kérdezgetni, mert annyira félt, hogy a konyhából is ki kellett mennünk. Azóta figyelem és többször előfordul, hogy hirtelen megijed és odajön hozzám, nem mer abba az irányba nézni. Hiába kérdezgetem ilyenkor, mindig csak egy "semmivel" válaszol.

Legutóbb fürödtünk és hirtelen felugrott azzal a felkiáltással, hogy szálljunk ki. Kérdezgettem, hogy mit látott, nagy nehezen annyit tudtam belőle kihúzni, hogy egy majmot látott, ami mellettem ült. Nagyon aggódom, hogy miket láthat. Egyébként az oviban mindig dicsérik, hogy nyugodt, értelmes, okos kislány. Mitől lehetnek ezek? Túl élénk a fantáziája? Tanácstalan vagyok. Hogyan tudnám megnyugtatni, mit mondjak neki?

Előre is köszönöm a válaszát.

Kedves Olvasó!

A kisgyermekek fejlődésével együtt jár, hogy vannak félelmeik, melyek sokszor "tárgytalanok" és a fantáziájukkal "színezik ki". Félelmeiknek visszatartó funkciójuk van, hogy óvatosak legyenek és elkerüljék a számukra bizonytalan, ismeretlen dolgokat, helyzeteket.

Ön nagyon jól gondolja, kislánya egyre élénkülő fantáziával vetíti ki félelmeit a különböző szörnyekre, állatokra. Nyugodjon meg ez teljesen normális, megfelel az életkorának! Ha egyébként kiegyensúlyozott és nyugodt kislány - ahogy Ön is írja - akkor nincs különösebb teendője, minthogy beszélget kislányával a félelmeiről és a szörnyekről, amiket időnként lát.

Biztathatja, hogy rajzolja le, fesse le, vagy gyurmából formázza meg azokat a lényeket, amiket lát, ily módon megszelídítve félelmeit. Természetesen ilyenkor ne hagyja magára, üljön oda mellé és kérdezgesse miközben "dolgozik": milyen színe van, hány karja van, van-e haja, szőre, stb. Fontos, hogy biztonságban érezze magát, és ha nem akarja, akkor ne erőltesse! Neki az is nagy segítség, ha elmondhatja Önnek a félelmeit, és Ön nem bagatellizálja el, de nem is ijed meg tőlük. Kezelje természetes módon, esetleg arról is beszélgethetnek ezzel kapcsolatban, hogy Ön mitől félt gyermekkorában.

Sok-sok bizalmas beszélgetést kívánok, és legyen továbbra is ilyen odafigyelő és megértő kislányával!

Üdvözlettel: Viktória