Jelentéktelen bókok

A Facér Pasi elmondja, miért nem szabad a lányoknak a férfi illuminált állapotban történő kedveskedéseit komolyan venni.

Szia Facér Pasi!

Beleszerettem az egyik volt osztálytársamba. Mindent együtt csináltunk, minden délutánt együtt töltöttünk és több lett belőle, mint barátság. Én azonban nem vettem észre, hogy közeledne felém. Viszont szerenádkor - mikor ivott egy kicsikét - bevallotta, hogy mit érez. Én józan állapotában rákérdeztem, akkor mindent letagadott. Nyár óta nem találkoztunk, csak telefonon tartjuk a kapcsolatot. Egy barátnőm azt tanácsolta, hogy menjek fel hozzá és beszélgessek el vele, hátha így kiderül, hogy mit akar. Feltettem őt a polcra, hiszen nem várhatok rá örökké... Valahogy azonban nem tudom kiverni a fejemből.

Drága!

A lehető legokosabban cselekedtél, amikor feltetted őt a polcra. A becsípett állapotban való, számodra amúgy is szentimentálisnak vélt helyzetben mondott bókokat ne vedd szentírásnak. Mi, pasik gyakran mondunk efféle bókokat, érzelmi kirohanásokat kapatosan, de ez részünkről az esetek nagy részében nem jelent komoly elszántságot. Kijózanodva legtöbbünk már el is felejti, mit mondott egy szép nőnek kapatosan. Szóval, ne építs légvárat egy ilyen kijelentésre! Meg ara se, hogy amikor még osztálytársak voltatok, néha történtek olyan dolgok, amik túlmutatnak a barátságon. Ebben a korban az ember próbálkozik, próbálgatja saját maga erejét, sármosságát, ízlelgeti, mit tud nyújtani neki a másik nem. Ez kevésbé emberhez, mint élményhez kötött dolog nálunk, férfiaknál.

Jó volt neki veled lenni, kipróbálni ezt-azt, köszöni az élményt, klassz volt, de ettől még azért nem alakult ki benne kötődés irányodban. Sajnos ez a helyzet. De ne bánkódj! Még tényleg fiatal vagy, annyi, de annyi férfi és kaland vár rád, hogy nem érdemes becsukódnod ebbe a képzelt szerelembe!

Csókol: a Facér Pasi