Miért üti az arcát a kisfiam?

Az együtt töltött hosszú idő után mind az édesanyának, mind a kisgyereknek nehéz az elválás, amikor vissza kell térni a munkába. Gyermekpszichológusunk, Benda Viktória egy hasonló problémával küzdő anyukának próbál segíteni.

Kedves Viktória!

Kisfiam augusztusban lesz 3 éves. Gyönyörű, erős, vidám kisfiú. Rendkívül határozott személyiség, ez egészen pici kora óta egyértelműen megmutatkozott. Imádjuk őt, nagy szeretetben nevelgetjük, de a múlt év nagyon nehéz volt a család számára, rengeteg idegesség, költözés, majd összeköltözés a nagyszülőkkel, és a végső csapás: vissza kellett jönnöm dolgozni. A nagyszülőkkel, zömében a Nagyival vannak otthon kettesben.

Az első napokban nagyon örült, amikor hazaértem, le sem tudtam tenni az ölemből, de a költözés óta (nagyjából 1 hónapja) kitalálta, hogy amikor hazaérek, eltakarja az arcát és úgy kiabál dühösen: "hagyjál békén, menj innen", durván "letörli" a puszikat. És ezt a dühös dacot akár egész este "tartja", és a legdurvább esetben - ami ennek a levélnek a megírására is késztetett - üti a saját arcocskáját!

Ez az egész családot nagyon megviseli, hiszen nem értjük, nem tudunk segíteni rajta.
A kérdésem az lenne, hogy mi váltja ki ezt és hogyan tudok neki segíteni.

Nagyon köszönöm a segítségét!

Üdvözlettel:

Bea

Kedves Bea!

Azt írta, hogy az elmúlt év nagyon nehéz volt ön és családja számára. Ahogy pár szóval elmondta az eseményeket, ez valóban megterhelő lehetett. Bizonyára kisfiát is megviselte a változások sora, hiszen a gyermekek alapvetően az állandóságot szeretik, és nem szívesen adják fel a megszokott környezetüket, bejáratott dolgaikat. Azt gondolom, hogy számára az a legfájóbb változás, hogy Anya már nincs vele napközben. Az első napokban még érdekes lehetett a dolog, azt is gondolhatta, hogy ez csak átmeneti állapot. Aztán ahogy múltak a napok, a hetek, egyre jobban kezdett hiányozni neki Anya, bármennyire is jól érezte magát a Nagyival. Érzései ambivalensek: egyrészt nagyon várja, hogy hazajöjjön, és újra önhöz bújhasson, másrészt haragszik, mérges önre, hogy nap, mint nap elmegy tőle. Mire ön hazaérkezik ez az utóbbi haragos érzése kerekedik felül, teljesen elfedve a kiinduló érzéseit. Ezt tapasztalhatja olyankor, amikor elküldi önt magától, vagy amikor letörli a puszikat.

Azt nem írta, hogy ön hogyan reagál kisfia elutasító viselkedésére, viszont amit leírt, az alapján azt érzem, hogy nehéz lehet kimozdítani őt ebből a vádlóan ellenálló viselkedéséből. Ellentmondásos az, amit mond, mert miközben azt mondja, hogy "hagyjál békén, menj innen", valójában pont a fordítottját szeretné: "gyere ide, ölelj meg!" Arra vágyik, hogy ön kihozza őt ebből az állapotából, és sikerüljön felülkerekednie ellenséges érzésein és ki tudja mondani, hogy "Anya, nagyon hiányoztál, ne hagyj el legközelebb!"

Valószínűleg nem sikerül megbékélnie, sőt egyre jobban behergeli magát és a saját arcát is ütni kezdi, hátha ez már hatásos lesz, és Anya közeledni fog felé, és leállítja. Hátha megvédi őt saját magától és az egyre inkább elöntő indulataitól... ez a viselkedése egy még erőteljesebb felszólítás, hogy ön megvigasztalja és megnyugtassa őt.

Tudom, hogy ez valójában nem könnyű, hiszen nagy ellenállás van benne, ha közeledni próbál feléje. Sokat segíthet, ha ön kimondja a valóságos érzéseit (mind a kisfiáét, mind az önét): "tudom, hogy haragszol rám, mert reggel elmentem és téged itthagytalak. Hiányoztam neked és vártad, hogy mikor jövök haza. Hidd el, nekem is hiányoztál és amikor hazajöttem, arra vágytam, hogy megölelhesselek és megpuszilhassalak és tudjak veled játszani. Most itt vagyok és örülök, hogy együtt lehetünk! Várom, hogy együtt játsszunk, vagy meséljek neked." Valami ilyesmit lehet neki mondani és várjon türelmesen, hogy megenyhüljön. Küzdje le kisfia ellenállását és maradjon vele, esetleg kezdje el nézegetni a képeskönyveit, vagy rajzoljon, játsszon a játékaival. Várja meg, míg közeledni próbál, míg ő is bekapcsolódik ön mellé a játékba!
Később, ha már megenyhült, beszélgessen vele arról, hogy mit dolgozik! Beszélje meg vele, hogy mit fognak csinálni másnap, ha hazajön a munkából!

Biztos vagyok benne, hogy sikerül megtalálnia a kisfiához vezető utat, hiszen ahogy levelén is érződik, nagyon oda tud figyelni kisfiára és próbálja őt megérteni.

Minden jót kívánok, üdvözlettel:
Viktória