Kedves Viktória!
Elég nagy problémám van, bár azt hittem, már megoldódott.
12 éves a fiunk. Ez az egy gyermekünk van, bár nem így terveztük.
Harmadikos korában derült ki, hogy részképességzavarai vannak. Ennek már nem tulajdonítunk nagy jelentőséget, de a mindennapjait nagyon nehezen éli meg. Az iskolában számos kudarc éri. Eljutottunk ma reggel olyan pontra, hogy nem akart iskolába menni. Az édesapja azt mondta, hogy egy-két napot hadd maradjon otthon, végül is őneki nagyobb energiába kerül a tanulás. Egyébként még nagyon játékos. Egy kis faluban lakunk. Ő még mindig "bunkert" készít, kardozik, legózik, rajzol a barátaival. Az osztálytársait már egész más dolgok érdeklik. Nem szeretném, ha őt is ezek érdekelnék, de félek attól, hogy kinevetik emiatt. Terápiás lovaglásra is járunk, amit nagyon-nagyon szeret. Mások szerint nagyon szorongós gyerek, ami igaz is bizonyos helyzetekben. Bár a lovaglásnak köszönhetően nagyon sokat oldódott.
Összességében az lenne a kérdésem, engedhetünk-e neki néha egy-egy lógós napot.
Várom mielőbbi válaszát!
Kedves Levélíró!
Igen, megengedhetnek neki egy-két nap lazítást egy évben. Kisfia már elég nagy ahhoz, hogy megértse, hogy ezek ritka alkalmak, és csak olyankor vegyen egy-egy iskola nélküli napot igénybe, amikor valóban nagy szüksége van a pihenésre.
Két dolgot érdemes szem előtt tartaniuk a napok megválasztásánál: egyrészt ne dolgozat előli menekülés legyen, másrészt az aznapi leckét mindenképpen kérdezze meg és pótolja be a kisfia.
Érdemes egy-két nappal előre kijelölni, hogy melyik legyen az a nap, ezzel elkerülhető, hogy reggel egy hirtelen támadt ötlet vezérelje önöket!
Minden jót, kellemes húsvéti készülődést kívánok: Viktória