Stressz és libidó

A nőt egy stresszes nap után élete párja aligha fogja tudni rávenni az együttlétre - amit ő persze értetlenül fogad, hiszen hasonló helyzetben neki épp erre lenne szüksége. Mit lehet ilyenkor tenni? Egyet biztosan nem:  feladni - javasolják a szakemberek.

A 37 éves Kati, amikor munka, bevásárlás és postai sorban állás után hazaér, bármennyire is imádja és kívánja a férjét, képtelen egyből a kanapén összegabalyodni vele, mert közben az jár folyton az eszében, hogy mit kell még elintéznie lefekvés előtt. "Én tényleg nem vagyok prűd, de amíg a fejemben nincs rend, képtelen vagyok a szexre koncentrálni. Ha eszembe jut, hogy nem teregettem ki vagy hogy elfelejtettem felhívni az anyámat, mindennek lőttek."

Ritka az a párkapcsolat, ahol még ne fordult volna elő hasonló eset. Pedig ugyanebben a helyzetben a férfiaknak éppen fizikai kontaktusra lenne szüksége ahhoz, hogy oldani tudják az egész nap felgyülemlett feszültséget. De vajon mi a megoldás egy ilyen helyzetben? Ki engedjen a másiknak, melyik fél cselekedjen vágyai ellenére, csak hogy a másiknak örömet okozzon?

A stressz oldója vagy okozója?

Erre a kérdésre keresték a választ amerikai kutatók, akik arra jutottak, hogy a férfiak libidója mindig ugyanakkora, még akkor is, ha stresszes az életük. Rájuk a külső körülmények nincsenek hatással abból a szempontból, hogy el tudják-e engedni magukat, és képesek-e "hangulatba kerülni". A nők azonban nem így vannak ezzel, mivel az ő szexuális reakciójuk sokszor apróságokon múlik, és sokkal bonyolultabb mechanizmus, mint a férfiaké.