Heti levélpakk a Facér Pasinak

 

Szia Facér Pasi!

3 hónapja van egy barátom. Nagyon különbözőek vagyunk, ami már az elején is világos volt: sok mindenben más az ízlésünk - zene, filmek -, azonban mindenben van olyan is, amit mindketten szeretünk.

Inkább az rossz, hogy ő nehezen mutatja ki az érzelmeit (Bak), nem egy szenvedélyes típus, nekem pedig az a legfontosabb, hogy valaki szeressen, és odafigyeljen rám, és ezt éreztesse is velem (Halak). Erről már sokat beszéltünk, és úgy néz ki, valamennyire sikerült ezt elérni. Persze sokkal több szeretetet várnék, de amíg látom, hogy igyekszik, megelégszem vele.

Viszont ami igazán gond, hogy szerintem ő nagyon csökönyös. Némely dologban egyszerűen nem enged. Amivel nem ért egyet, az úgy jó, ahogy van, és nem hajlandó megbeszélni, mert szerinte hülyeség. A napokban azt is elismerte, hogy egoista, de ez van, amely kijelentésen én nagyon meglepődtem.

Én csöndes típus vagyok, ha zavar valami, szeretem nyugodt körülmények között megbeszélni, és megoldani a problémát, amíg még lehetséges. Azt mondta, ő is szeret mindent megbeszélni, de szerintem ez nem így van. Az elején valóban változott néha valami, és próbált odafigyelni azoklra a dolgokra, amit megbeszéltük, és örültem neki, hogy ha már összeveszünk, legalább utána nyugodtan megbeszéljük, és békességben megyünk aludni, azonban mostanában ez már nem így van. A veszekedések maradtak, de már nem oldjuk meg aznap. Ha felvetődik valami, ő kiereszti a gőzt, felemeli a hangját, káromkodik, amivel viszont az összes feszültéségét átadja nekem, aztán napokra otthagy a problémával, és nem beszélünk. Ha mégis, akkor úgy csinál, mintha mi sem történt volna.

Én ilyenkor napokig rosszul érzem magam. Ha kibékülünk, azt mondja, nagyon jó velem lenni, egy hétig figyel is rám, próbál a kedvemben járni, majd egy hét múlva elfelejti, és megint összeveszünk, mert úgy érzem, újra csak magával törődik. Ha megkérdem, én mit változtassak, azt mondja olyannak szeret, amilyen vagyok, és tudja, hogy nem talál ilyen nőt minden bokorban, aki szép is, értelmes is, és szerény is, plusz figyel a másikra, és azt mondja társnak való vagyok.

Szeretnék hinni azokban a jó dolgokban, amiket mond, úgy érzem, azokat őszintén gondolja, de nem tudom elfogadni, hogy ennyire énközpontú, és ezért nem látom a kiutat.

Ezenkívül 29 éves vagyok, és nagyon rossz még mindig keresgélni. Ami nem azt jelenti, hogy vele akarom leélni az életem, de azért rosszul esett, amikor a legutóbb a fejemhez vágta, hogy nem akar velem összeköltözni, holott ezt megelőzően azt mondta, hosszú távra tervez, közös nyaralásról beszélt és közös külföldi életről.

Kérlek, ne mondd, hogy adjam föl, és keressek mást! Szeretném, ha megoldódnának a dolgok, csak már nem tudom, mit tegyek. Nem érzem azt, amit az elején, de amíg ő azt mondja, ő is a megoldást keresi, szeretném megpróbálni.

Köszönöm, hogy elolvastad, remélem, abból, amit leírta sikerült átérezni a helyzetem, és nem csak kívülről látni.

Előre is köszönöm a válaszod:

Lara

Kedves Lara!

Ahogy én látom a dolgaitokat, sajnos nem áll jól a szénátok. Ti tényleg nem vagytok egymásnak valók, és a jelenlegi nem túl rózsás helyzet ugyan alakulhat úgy, hogy valami pálfordulás után összeboronálódtok, de az én véleményem szerint inkább csak rosszabb lesz. Ez a fiú érzi, hogy rajongasz iránta és ő ettől túlzottan is magabiztossá vált. Ez a magabiztosság azonban nem a jó oldalát hozta ki, és etől igencsak kibírhatatlanná vált. Én nem mondom, hogy most majd kezdj taktikázni, azaz legyél kicsit visszafogottabb vele, és ne mutasd ki ilyen mértékben az érzelmeidet, de talán egy kis fricska nem ártana, hogy észrevegye, mire vágy - mert jelenleg számára ez nem fontos, sajnos.

A gyakori hangos veszekedései azt jelzik, hogy nem elégedett veled, de nehogy azt gondold veled van a baj! A baj az ő elképzeléseivel van. Azaz: nem azt kapja amit szeretne, amit elképzelt, ami az ideálja. A baj az, hogy jelenleg ő nem elég fair az őszinteséghez és nem akarja - talán kényelmi okok miatt - a változtatást, tehát a szakítást. Pedig a szakítás építő lehetne a ti esetetekben, hiszen te egyre csak szenvedni fogsz, amiől ő még inkább türelmetlenebbé válik és már ki is hunyt az empátia lángja.

Na, ezt a helyedben nem várnám meg.

Csókol,

a Facér Pasi