FP eheti levelei

 

Kedves Facér Pasi!

21 éves vagyok, a barátom szintén. Majdnem négy éve jöttünk össze, három hónapja szakítottunk. Eleinte nagy volt a szerelem, még soha nem voltam így oda senkiért. Tökéletes volt: helyes, érzékeny, aranyos, akitől sosem akarsz elszakadni.

Aztán elkezdett belekötni mindenbe, a plusz kilóktól kezdve a hanghordozásomon át addig, hogy hogyan szuszogok.. Alapvetően nem vagyok rossz csaj, mostanra a pluszkilók nagy része is eltűnt, megnéznek a pasik - bár tudom, van bennem elég sok hiba.

Csókolózni az első másfél évben lehetett vele, mert utána közölte hogy nyálas dolog, később már puszit is alig lehetett neki adni, ő is csak harapott. Mégis azt hiszem, hogy szeretett, de lassan unalmassá vált a dolog, sehová sem jártunk, sem együtt, sem külön. Nincs igazán közös baráti körünk, amiben összejöttünk az mára széthullott. Szóval egy idő után már csak annyi volt a program, hogy tv-ztünk minden este, egy kis szex, aztán haza. Egyre több vita volt (pl. hogy miért nem fogyok le), míg azt nem mondta, hogy velem nem lehet szakítani, mert nem élném túl. Mondtam, hogy túlélném. Erre ő: jó akkor szakítsunk. És azóta tényleg külön vagyunk - elvileg.

A névleges szakítás után felajánlotta, hogy néha összejöhetnénk egy kis "érzelmek nélküli szexre". Elmagyaráztam, hogy ez nekem nagyon rosszul esik. Most azt mondja, hogy azért szeret, meg hiányzom, voltak csajok akikkel lehetett volna, de igazán csak én tetszem neki. A szex mindig jó volt, ismerjük egymást, nincsenek köztünk "tabuk" - hát legyünk együtt így lazán, amíg egyszer majd megtalája élete értelmét, "ami úgysem most lesz". Mindig átcsábít valahogy, nem tudok nemet mondani. Hiányoznak az ölelések.. És érdekes módon most már meg is csókol néha.

Én megértem, hogy szabadságra vágyik, hogy nem akar kötöttségeket, vagy hozzám nőni, tőlem mehetne a haverokkal ide-oda néha, de egy nőnek szeretet kell, és az, hogy megbízhasson a párjában. Így nem fogok tudni megbízni benne. Nem akarok örökké azon rágódni, hogy mikor kivel van, vagy kibe szeret bele, végül is hivatalosan szakítottunk.

Szerinted tartsak távolságot, és mutassam meg mit veszít, vagy az egész dolog kilátástalan?

Köszi:

Zsebi

Kedves Zsebi!

Az ilyen szakítás utáni "érzelemmentes" szex általában nem vezet sehova, bár nyilván erre is van ellenkező példa. Van, ahol ez tényleg működik, de csak olyan közegben, ahol az egyik fél sem szerelmes. Tehát nálatok ez nem stimmel.

A fiú egyértelműen kifelé tart a kapcsolatból és valószínű, hogy valóban csak a szex miatt van veled - bár az is igaz, hogy nem könnyű csak úgy elfelejteni négy évet, de úgy persze kényelmesebb, ha olykor össze tud bújni veled. De sajnos kifelé is kacsintgat, tehát szinte biztos, hogy hamarosan rá is talál valakire, aki majd minden idejét és érzékét leköti és akkor bizony csúnyán megéghetsz. Emiatt azt mondom, hogy ha már a szakítás mellett döntöttetek, határolódj el ettől az alkalmi kapcsolattól.

Ha le akar veled feküdni, akkor ne olykor-olykor! Döntse el mit akar, vagy keressen magának mást! Hidd el nem ez az egy srác van a világon, és könnyedén találsz majd magadnak valakit, még ha most ez nem is tűnik annyira egyszerűnek. Nem érdemes sokáig húzni ezt a dolgot, mert annál nehezebb lesz majd kimászni belőle. Már így sem könnyű.

Ne szúrd el a legszebb éveidet azzal, hogy futsz valaki után, aki nem is igazán akar téged. Ha meg mégis téged akar, akkor döntsön: ne csak mondja, tegyen is úgy, mint aki valóban szeret.

Csókol,

a Facér Pasi