"Péter, Misi és jómagam nagyon jó barátok voltunk, de Péterrel volt szorosabb a kötelék, már-már testvéri - kezd a történetébe Márk. "Rengeteg időt töltöttünk együtt, és ez persze a barátnőinkre is vonatkozott. Bea, Péter kedvese csinos lány volt, ennek ellenére sosem gondoltam nőként rá. Aztán Péter elutazott az apjához pár hónapra Dél-Amerikába. Nem is lett volna semmi gond, ha Bea nem hív fel egy szép napon azzal, hogy vacsorázzunk együtt, Péterről akar beszélni velem. Gyanús lehetett volna a dolog, mert a lány megérkezésekor inkább úgy festett, mint aki randira készül, nem a pasija barátjához lelkizni" - szűri le a tanulságot Márk, egy pillanatnyi szünetet tartva.
"Ettünk, beszélgettünk. Panaszkodott, hogy Pétert egyre kevésbé bírja elviselni, mert állandóan veszekszik vele, megőrjíti az örökös féltékenykedésével, végül elsírta magát, hogy ő nem bírja tovább. Itt követtem el az első hibát: megfogtam a kezét. Hátsó szándék nélkül, egyszerűen csak vigasztalni akartam. A nagyszüleimtől örökölt, felújításra váró lakásba indultunk, hogy nyugodtan tudjunk beszélgetni - és én még ekkor sem gondoltam semmi rosszra. Felmentünk, ő végighevert az ágyon, én pedig illedelmesen az ágy előtt ültem. Alig félóra után rám szólt: 'Ne kuporogj már ott, elférünk itt ketten is!' - de még akkor is csak arra gondoltam, hogy egy baráttal filmet nézünk. Lefeküdtem mellé, és átöleltem. Én barátinak szántam, de ő felém fordult és megcsókolt. Ekkor kellett volna felállni, és otthagyni, tudom, de hirtelen ráébredtem, hogy képtelen vagyok erre. Elgyengültem, és megtörtént a dolog.
"Másnap majd' meghaltam, hogy elmondhassam valakinek. Lefeküdtem a legjobb barátom nőjével! Felhívtam a harmadik muskétást, Misit, elmeséltem neki mindent - meg volt döbbenve: hol értetlenkedett, hogy hogyan voltam képes erre, hol kíváncsiskodott, hogy mégis milyen volt. Délután csöngött a telefon: Péter volt, Dél-Amerikából. Csak ennyit mondott: 'Ezt nem kellett volna'. "
"Tudtam, hogy fölösleges magyarázni, szemét dolog volt. Ekkor belémhasított a kérdés: honnan tudja?! Felhívtam Misit: 'Te mondtad el?' Hallgatott. Én szólaltam meg: "A barátom voltál." Letettem. Még mindig erre gondoltam, a barátom elárult. Igen, ahogy én is Pétert. A legjobbat." - zárja vallomását Márk.
Hiúság, ember a neved
Bede Zsuzsanna pszichológus szerint sokszor a hiúság teszi tönkre a barátságot. "Az elhagyott fél még nem függetlenedett érzelmileg, s nem érti, neki miért nem sikerült az, ami a másiknak igen. Mit csinált rosszul, vagy mit tud a másik, amit ő nem. Barátság esetén eleve létezik egy ilyen szabály, hogy akit én szeretek, azt a barátomnak is szeretnie kell, illetve, akit gyűlölök, azt a barátomnak is gyűlölnie kell. Vagyis ezen a szinten is teljes azonosulásnak kell végbemennie, amit egy szerelemi verseny még inkább fenagyít. Egy szakítás esetén a barátomtól elvárom, hogy az ellenséggé vált ex-kedvest ő is ellenségnek tekintse, utálja, s ha ez nem így történik, konfliktus alakul ki, aminek megoldása, megoldhatósága a barátság erejétől függ." - véli a szakember.
Ha olyankor vetjük ki a hálónkat barátunk exére, amikor ő még erősen kötődik egykori kedveséhez, az megjósolhatóan a barátság végét jelenti, hiszen mélyen sértjük érzelmeiben.
Mikor kezdj gyanakodni? 1. A partnered új e-mail fiókot hoz létre, amelynek a létezéséről nem tájékoztat téged. Forrás: Dr. Robert Huizinga |
Andrea esetében ezen a próbatételen megbukott a barátság.
"Nagyon szerettem Árpit, de mindketten mást vártunk a kapcsolatunktól. Nehéz szakítás volt, nem akartam elfogadni. Látni akartam őt, hallani a hangját, vagyis lopni magamnak még néhány pillanatot, és erre a közelgő szülinapja jó ürügynek ígérkezett. Egyedül nem mertem nekivágni, túl gyengének éreztem magam, Éva barátnőmet kértem meg, kísérjen el. Hiba volt. Vidáman és kacéran nevetgélte végig az estét Árpival - elem mit sem törődött. Csak ültem bambán, Árpi ágyán, és farkasszemet néztem a saját fényképemmel, ami még mindig kint volt a polcán. Árpit végül nem sikerült Évának megszereznie, nem is vágyott rá igazán. Csak a hódítás ízébe akart belekóstolni, s eldicsekedni sikerével a baráti körnek. Azóta nem beszélünk." - nyomatékosítja Andrea.
"Az ember ezt az érzést sosem felejti el. Árpit nem kerestem többet, de nem tudtam haragudni rá. Megértettem az üzenetét, valóban komolyan gondolta a szakítást. Egy barátnak azonban az ember sosem bocsát meg egy ilyen húzást. Ez íratlan szabály. Hiszen annyi dolog köt össze minket! Ismeri az összes titkomat, végigdrukkoljuk egymás randiját, szurkolunk a másikért, vigasztaljuk, amikor kudarc éri. Egy barátságba nem férnek bele efféle játszmák."